Nem tudom hogyis kezdjem. Előszőr is szeretnék bemutatkozni. Gábor Orsolya vagyok, Székelyudvarhelyen születtem 1978 september 7- én. Itt érettségiztem a Bányai János középiskolában, majd elvégeztem ugyancsak a Bányai János liceumban egy kétéves könyvelési posztliceumot.

Hobbim a költészet azaz a versolvasás és szavalás.Kedvenc kőltöm Ady Endre és Reményik Sándor.

Életem vezérlésének is az Ő versének ezt a sorait választottam ,, Az Értől az Óceánig’’:

,, Akarom mert nagy merészség,

Akarom mert világ csodája

Valaki az Értől indul el

S bejut a Szent nagy Oceánba.”

Különben lehet, hogy a költészethez való vonzódást örököltem, mert dédnagyapám költő volt, Bence Domokosnak hivták. Bágyban született 1891- ben. Bágy egy aranyos kicsi falu a várhegy oldalában. A bágyi várból ma már semmi nincs. A köveiből épültek valószinű a környező kis faluk. Könnyebb volt lehordani a köveket a hegyről, mint fel a hegyoldalba. A vár a tatárjárás idejében nagy szolgálatot tett a környező székelységnek. A falu olyan mint egy nagy gyümölcsös kert. Északról a hegy védi, keletről szintén, szilva és dió rengeteg terem, nem fagynak le a virágok a késő tavaszi fagyokkal. A hegy tetejéről ellátni a fogarasi havasokig. Ott tartják minden juniúsban a bágyi fesztivált, ahova az egész környék össze szokott gyűlni. A hegyoldalból fakadó forrás vize a föld legfinomabb ivóvize dédapa szerint. A kicsi sáros falu pedig a legszebb hely a világon. Ott szeretett volna megpihenni a családi temetőkertben, az ősők mellett, de nem adta meg neki a sors.

De most már meséljek róla is. Költő volt, nem egy Ady, de figyelemre méltó. Amint irtam Bágyban született 1891- ben, egy székely nemesi családból. A székelyudvarhelyi református kollégiumba kezdte középiskolát, majd a székelykeresztúri unitárius gimnáziumba érettségizett. A sárospataki református teológiára iratkozott be, hogy pap legyen, mint az ősők közül egy néhányan. Közbejött az első világháború, ez a terveit meghiúsitotta. Miután leszerelt megnősűlt és elment Fogarasba jegyzői tanfolyamra. Ott megtanult tökéletesen románul és kinevezték Homoródszentpálra segédjegyzőnek a feleségét postafőnőknek. Közben irogatta verseit. A ,,Pásztortűzben” jelentek meg verseiből, de a román szolgabíró felszólította, hogy vagy verset ir és publikál vagy jegyzőséget folytat. Kénytelen volt a biztos keresetet választani, igy csak az asztalfióknak irt tovább.

Az 1930- as években a magyar jegyzőket és általában a tisztviselőket mentették fel állásukból azon a címen , hogy nem tudnak románul.

Dédnagymamám is így járt. Dédnagyapát a szolgabíró. Kisbaconba helyezte főjegyzőnek. Később tiltott fegyvervislésért hurcolták meg. Végre aztán 1940- ben a magyar időben Lővétére került jegyzőnek, majd Bözödbe. Nyugdijba Marosvásárhelyre került, ott is halt meg. Ott van eltemetve, nem kivánsága szerint szeretett falujában.

Különben könyvboltokban nemrég adták ki verseit ,, Mélység útja” cimmel Marosvásárhelyen.

Az unitárius egyházi énekeskönyvbe több általa irt Zsoltár megtalálható. Ilyen például a 77- ik ének a „ Hatalmas Isten”. Végül egy versét idézném ami nekem nagyon tetszik:

MIÉNK VAGY ERDÉLY

Miénk vagy Erdély, másfél ezred éve,

Hogy rajtad küzdünk, rajtad szenvedünk.

Határaidnak minden völgye, bérce

Kimondhatatlanul drága, szent nekünk.

Érted küzdöttünk erős haláltusákon,

Érted csatáztunk másfél ezredet,

Őrt állva itt e vérünk most a sáncon

Mi vértanúk, mi székelyek!

Nem, nem harcolt itt senki más sem érted,

Nem hordott éreted gyászt és bánatot!

Tanúink rá az ősi sziklabércek,

S a megdicsőült, büszke századok,

Aranykalászok, zúgószálfaerdők,

Amik szívünkből ittak életet,

Mi voltunk itt az alkotók, teremtők,

Mi vértanúk, mi székelyek!

Jaj, mennyi gyász, jaj, mennyi mártiromság

Avatták szentté földedet, hazám,

Vérből születtek itt a gyenge rózsák,

S a büszke tölgyek, bércek homlokán.

Jaj, mennyi orkán tombolt át felettünk

S taposta szét az ősi végeket!

Könnyben fogantunk, vérben megszülettünk.

Mi vértanúk, mi székelyek!

Könnyben fogantunk, vérben megszülettünk,

Úgy lettünk hősök, halhatatlanok.

Tombolhat, zúghat száz vihar felettünk,

Mi meghalunk, de nem leszünk rabok!

Mi meghalunk, de koldus, árva népünk,

Ha ismét marják undok vérebek,

Hadaknak útján újra visszatérünk,

Mi vértanúk, mi székelyek!

Miénk vagy Erdély, másfél ezred éve,

Hogy rajtad küzdünk, rajtad szenvedünk!

Határaidnak minden völgye, bérce

Kimondhatatlan drága szent nekünk!

S indulunk, ha kell, meg tűzön, véren által,

Harcolni újabb másfél ezredet,

S dacolni érted, végzet és halállal,

Mi vértanúk, mi székelyek!