ZETELAKA

 

 

MOTTÓ

                                           Zetelaka szülőfalum,

                                           Hargita a dajkám,

                                           Az én bölcsöm itt ringatták

                                           A Küküllő partján.

 

                                           Sikaszói fenyveserdők,

                                           Váraljai lankák,

                                           Lábam nyomát őrizgetik

                                           Az Ivói sziklák.

 

                                           Házam, hazám, Zetelaka

                                           Ha elmegyek, hívjál haza

                                           Ha maradok, ne verjél el-

                                           Merre térjek, fiatal évvel? 

 


Zetelaka a Központi-Hargita-hegység nyugati lábánál, 520-600 m magasságban elterülő székely nagy község. A Nagy-Küküllő felső szakasza mentén, annak egyre jobban elkeskenyedő völgymedencéjében, a 138-as megyei út mentén telepűlt halmazfalu, mintegy 12 km-re Székelyudvarhelytől északra. Az egykori Udvarhelyszék jelentős havasalji telepűlést ma Hargita megye egyik nagyközségeként emlegetík. Lakóssága 1992-ben 5925 fő (melyből román 50 fő) volt, 2002-ben pedig kb.6050 fős telepűlés, 97%-ban római katólikus vallású.

 


       Északon Gyergyóújfalú és Székelyvarség, keleten Csíkdánfalva, Kápolnásfalu, délen Fenyéd és nyugaton Oroszhegy község határolja. A falu belterületén ömlik a Nagy-Küküllőbe a nyugati határrészből eredő Székespataka, a Szentegyházas-pataka, északabbra a Málna-pataka, Balla-pataka, míg Tófalán a Somosd-pataka.

A községközponttól 6 km-re fekvő Zeteváraljai víztározó a falu nevét országszerte ismertté tette a zetelaki Gát-tó.

 

 

A falu határa a vulkáni kőzetek (főleg a platóvidéken, a Lázon ) és az üledékes kőzetek (pontusi agyagos márgák, felettük a konglomerátumokkal) metszéspontjában terül el.

Küküllőkeményfalva felé lejtő térszin alatt kis mélységben sós képződmények húzódnak. A nyugati fekvésű Szellőháton egykori gejzírek nyomait fehéropál sziklák jelzik. Keleten a 750_800m magas andezittörmelékes fennsíkja Deság felé a Lázfenyőben folytatódik.

 

           ZETELAKA KÖZSÉG TÖRTÉNELMI MULTJA

 

Zetelaka egy nagyon régi község, keletkezésének időpontja ismeretlen. Eredete a mostani helységtől északabra a 6 km távolságra található Deség dombon állott vár és az ott elhaladó római úthoz fűződik. Zete-vára történelmét csak a monda tartotta fenn.

Orbán Balázs, amikor Zetevárához is ellátogotott, felmérte a vár alapjának a  nagyságát. Falvakat írása szerint már nem talált, de ezek alapja jól látszott.

A vár puzstulását a monda Isten bűntetésének tartja. Zete, a vár ura nem akarta a keresztény vallást elfogadni, sőt pogány modon káromolta Istent.

Ezért a Fennvaló sújtó keze eltörölte a várát és büszke pogány urát két lányával együtt.

A vár pusztulása valóban egybeeshetik a keresztény vallás elterjedésének idején a székelyföldi várak uraival dúló csatákkal.

Egy fénykép Zete-vára romjairól.

 

A község első neve Cseleháza volt és mai telephelytől északabbra feküdt, melyet a tatárok felégettek.

Lakói, ősi templomukat, még Cseleházán felépítettek.

A mai templom előtt álló kőkeresztbe vésve ez áll: ” PRO MEMORIA HIC AEDIFICATORUM ECCLAESIARUM 1092-1914”. Tehát Szent László király idejében (1077-1095) Zetelaka már egyházközség volt. 1914-ben bontották le az 1755-ben épűlt templomot, melynek helyén ma már az említett kőkereszt áll. Első feljegyzések az 1332_33_34-es évek pápai tizedjegyzékében találhatóak, ahol Zokolaka, Zutholaka szerepel.

Zetelaka,  a  XVII század elején kiváltságos nagyközség volt. Beligazgatása és igazságszolgáltatása tekintetében önkormányzattal bírt. Később a község országgyűlési képviselettel is bírt.

Hivatalos adatok szerint követei jelen voltak az 1787-es országgyűlésen. Később elveszítette képviseleti jogát.

Lakósai jogaiktól megfosztottan éltek tovább hosszú évtizedeken keresztül, nagy nyomorban és szegénységben, de ennek ellenére gyarapodtak.

Művelés alá fogták, az eddig terméketlen bokros területet, ami hosszú és kitartó munkát követelt.

A népesség szaporodásával lehet magyarázni azt is, hogy a falutól 10-15 km-re kis erdei házak épűltek. Amikor már igen felduzzadt a lakósság, megkezdődik a természetes kaszálók feltörése és a szántóföldi növénytermesztés. Természetesen ez a takarmánynövények csökkenéséhez vezetett. Új kaszálóterületre lett szükség és ezért újabb és újabb erdőket írtottak ki.

Az idők folyamán a lakósság tovább szaporodott, a telepűlések egyre jobban gyarapodtak, újabb házakat, melléképületeket emeltek, amelyek valóságos falvakká alakultak.

Így jöttek létre: Zeteváralja, Ivó, Deság, Sikaszó és a Küküllőmező falvai, amelyek közigazgatásilag ma is Zetelakához tartoznak.

Egyházilag is nagy változások történtek. Új egyházközség alakult ki Zeteváralja központtal.

A székelykapuk sokasága, a színes népviselet és a székelykonyha jelentős turisztikai vonzóerőt képviselnek.

Határának természetes látnivalóit bő vélasztékban tárja a látogatók elé.

Kirándulások gyalog és lovastúrák szervezhetők: Zete-vára, Deság, Madarasi Hargita, Zeteváraljai víztározó, Libán-tető, Ivó völgye, Tizenhétfalusi havasok területére.

Zetelaka tartozéktelepűlésein és a völgyekben ma a hétvégi pihenőházak sokasága fogadja a látogatókat.