Zsoltártípusú dallamok

E dallamok legfőbb jellegzetessége a do – re – mi kezdet, amely egyes finnugor és más európai népeknél is megtalálható. Jellemző még a sűrű hangismétlés és a beszéd lejtését követő, nagy ugrásokat kerülő dallammozgás. A do – re – mi kezdet általában ötfokú hangsorrá egészül ki, de lehet több, hat-, hétfokú is. Ritmusuk parlando (elbeszélő) vagy rubato (szabad), de előfordul giusto (kötött) ritmusú népdal is.

1.Szivárvány havasán

Kelet – Erdélyben és Moldvában elterjedt dallam. Fő jellegzetességei: kis hangterjedelem (ötfokú: re –mi –szo –la –ti), gazdagon díszített dallammal. A székely és csángó magyarok egyaránt éneklik balladákkal és lírai szövegekkel. Bartók Béla a „Nyolc magyar népdal” c. művében dolgozta fel ezt a dallamot énekre és zongorára.

2.Kőrösfői kertek alatt

Bartók Béla a század elején Kőrösfő községben gyűjtötte. Kalotaszeg hagyományos dala ez. Érdekessége, hogy ugyan a zsoltártípusra jellemző hangokkal (do –re –mi) kezdődik, de a lassú dallammozgást és ritmust felváltja a feszes „tempo giusto”, a kötött, táncdalokra jellemző ritmus. Ez a példa rávezet minket arra a következtetésre, hogy ha osztályozzuk is a népdalokat bizonyos sajátosságok, jellegzetességek alapján, de nem szabad sablonokként kezelni őket. Éppen ennek a változatosságnak köszönheti a műfaj, hogy nem múlta soha idejét és nem is fogja.