lskola, vallás, közművelődés

A legrégibb adat az énlaki iskoláról 1607-ből való, Kenyeres Márton scholamester (homorodalmási) révén, aki később Rákóczi Zsigmond jegyzője lett, és tőle kapott nemesi levelet.

1625-ből ismeretes Bányai János prédikátor és Radnóti György scholamester által irt birtokcsere-szerződés, amelyből következtetni lehet, hogy az iskola az egyházközség patronálása mellett működött.

1661-ben Musnai György volt az oskolamester.

1752-től ismert a tanítok teljes névsora:

1752-1760 Bölöni Tana Ferencz

1760-1801 Gálfalvi Pál

1801-1830 Zoltán István

1830-1843 Dimen Ferencz

1843-1849 Dimen Dániel rektor

1850-1880 Bartha Zsigmond

1880-1924 Nagy Ferencz

1924-1944 Zsako Gyula

1944-1949 Petres Albert

1949-1955 Pap Zoltán

1955-1958 Inceffi András

1959-1991 Szávai Márton

1991- Szávai Piroska.

Az 1910-ben még felekezeti iskolaként működő intézményt 1916. május 7-én állami tulajdonba helyezték.

Énlakán 1959-ig hétosztályos tagozat működött, ekkor az elvándorlás és a népesség csökkenése miatt a felső tagozat Firtosmartonosba költözött. 1964-ben megszűnt az óvoda.

Jelenleg a bentlakásos iskola és óvoda épülete elhanyagolt, omladozó állapotban van. A működő I-IV. osztályban öt diák tanul, a négy óvodás korú otthon vár az iskolára mivel az óvoda nem működik. Az iskolára vonatkozóan sok adat elveszett.

Dávid Ferenc tanai nem sokkal a reformáció után meghódítottak a falu lakosságát, annak ellenére, hogy itt erős katolikus egyházközség létezhetett. (Legalábbis erre utalnak a Firtoson működött szerzetesrendi kolostor és az egyházközség irányítása alatt álló filiák is.) Ez a tiszta

unitárius falu századokon keresztül egy olyan erkölcsi szintet és szellemileg egészséges életmódot tudott fenntartani, amely lámpásként kísérte az innen elindulókat.

Álljon itt az énlaki unitárius papok jegyzéke, akik lámpagyújtók voltak a helybeliek szívében:

1701 Michael Lucacs

1702 Michael Dobay

1703-1707 Joannes K.ovacs Homorod Szentmartoni

1708-1709 Franciscus Ujfalvy

1710-1719 Thamas Sükösd Sepsi Szentkirályi

1720-1725 Andreas Mihalj Sepsi Árkosi

1726-1730 Daniel Bölöni

1731-1735 Samuel Kovács De Homorod Szent Martoni 1736-1742 Andreas Veres Homorod Karácsonfalvi

1743-1744 Franciscus Árkosi

1745-1746 Andreas Borbelj Homorod Almási

1747-1749 Joannes Tana Bölöni

1750-1763György Ádámosi

1764-1769 Dominic Hegi us Ürmösi alias Bako de Bölöni

1787-1819 Paulus Gálfalvi

1819-1836 Martinus Lászlo de Jánosfalvi

1837-1872 Bözödi Vas Pál

1873-1878 Bözödi Radó Mózes

1879-1890 Györffy Ferencz

1891-1912 Kozma Dimén

1913- 1953 Benczédi Pap Zsigmond

1954-1972 Török Áron

1972- Dancs Lajos.

1866-ban Bartha Zsigmond felhívást intéz a faluhoz, önképző egylet alapítása céljával.

1871-től mar jegyzőkönyv számol be az ifjúsági egylet működéséről és pénzügyviteléről. (Adományt tesznek az iskola javára)

Az Ifjúsági Egylet 1897-ben könyvtárat alapit, a színdarab-előadásokból begyült összeg nagy részét könyvekre költik. A háromezer kötetet számláló falukönyvtár rejtélyes körülmények között megsemmisült. Jelenleg a Nőszövetség rendezi, és próbálja kibővíteni a könyvállományt.

Olvasókör is alakult, 50 krajcár tagsági díjjal. Közcélú támogatásként tanszereket, hangszereket, bútorokat vásároltak, középületeket javítottak.

Szépíró könyvet vezettek, ahova saját kezűleg másoltak be az elszavalt verseket. 1930-ban színpadot építettek.

Fúvószenekar is működött, azonban az Egylettől való önállósulás után megszűnt.

A David Ferenc lfjúsági Egylet működését államilag tiltották be 1948-ban. Az 1990-es évek elején újraalakult, de tevékenysége rövidesen megszűnt. Jelenleg 2000. február 2 -i újraalakulással működik.

Hagyományok, szokások

Az énlaki nép gazdag hagyományvilágból táplálkozik, akár néprajzi (népművészet, szokásrend, népköltészet), akar szociológiai (egyéni, közösségi élet), akár egyházi életét vizsgáljuk.

Építészete mai napig őrzi sajátos ősi vonásait. Díszítő művészete kimért, visszafogott, nem kihívó, de célját kellően szolgálja. Az asszonyok szövésmintái is egyszerű szépséget mutatnak. Mint ősztől tavaszig tartó foglalkozást műveltek, estenként pedig a fonókban, kórusban kellemes hangulat mellett fontak vagy kézimunkáztak. Az asszonyok ugyanoda jártak fonóba, a férfiak a sarokban kártyáztak és kifaragták a fonás kellékeit (guzsalyt, orsót, fonókereket). A lányok estéről-estére cseréltek a kórus helyszint. A legények is beültek, játszottak, bevonták a lányokat is. Ha egy lány elejtette az orsóját és egy legény felkapta, azt a lánynak “csókkal kellett kiváltani". Ha nem akarta kiváltani az orsót, a fonalat felmatollálták székre, padra.

A falu leghíresebb népi mestere Demeter Domokos volt, aki 1900. szeptember 14-én született. Foglalkozott kőfaragással, agyagmegmunkálással, botfaragással, verseléssel és népi jellegű írásokkal. Munkáit szertehordták, néhány látható a Székelykereszturi Molnár István Múzeumban is, több sírköve az énlaki temetőkben van felalítva. Sok néprajzi szakember felfigyelt stilizálatlan, tiszta, népies alak és jelenetábrázoló tehetségére, biztatták és segítették munkáját.

Az Énlakiak korosztályonként azonos táncrendet táncoltak, a fiatalok az öregektől tanulták el a táncokat. A mulatságok táncrendje: csárdás (lassú), gyorscsárdás (szöktetős), marósszéki) keringő, vansztepp, tangó, verbunk (legényes), csűrdöngölő, csárdás.

Énlakán mindig volt egy-két zenekar, ők zenéltek a helybeli táncmulatságokon, de járták a vidék falvait is.

Szokások és mulatságok: farsangkor felöltöztek különböző álarcokba, este házasemberbált rendeztek, színdarabbal és tánccal.

Énlaka húsvéti öntöző szokása néhány mozzanatában egyedi szokásrendet őriz egész erdélyi viszonylatban. A faluban ezt a hagyományt “hajnalozásnak" nevezik.

Aratáskor a templomot két kosyorúval diszitették fel. Az idősebbek emlékezetében a kalákarendszer gyönyörű emlékeket idéz elő. Amikor aratókalákába hívták a fiatalokat, a gazda Szedresma (falu határa) oldalából így kiáltott: “Hú-hó-hú! Mindenki jöjjön elé aratókalákába Tömlöcerőssibe". Gyakran zenészek is mentek velük, sokat énekeltek és táncoltak a munkaszünetekben. A gazda vitt ennivalót, vasárnapra pedig kalákatáncot szervezett a művelődési házban. Az özvegyeknek vagy olyanoknak, akiknek férje a háborúban volt, a “levente leányok" önkéntesen mentek segíteni. Kalákában dolgoztak építkezéseknél is.

Lakodalmi szokását tekintve nem őriz sajátos jegyeket. A vőfélyek hosszú búcsúztatókat mondtak, kivált ha más faluba vitték a menyasszonyt.

Temetéskor is a falu “szép beszédű" szószolói búcsúztattak az eltávozót a család, a barátok és a falu nevében.

Az összetartás szerves része volt a mindennapoknak. Segítettek a rászorulón, tűz esetén a Tűzoltó Egylet mellett az egész falu resztvett az oltásban.

Az 1951-es zendülés alkalmával is, amikor a volt nemzetbiztonság emberei egy éjszaka összeszedték a kulákokat és elvitték Udvarhelyre, másnap a falu népe tizennyolc szekéren indult a visszahozásukra. Katonaság bevonásával a Szejkénél feltartoztatták a szekérkaravánt, a szervezőket és hangadókat pedig vizsgálati fogságba hurcolták még a nőket is.

Nagyon erős erkölcsi normák itatták át a falu szellemiséget, kihágások esetén szigorú megrovásokkal és kiközösítessél kellett számoljon az elkövető. Ez mindenre kiterjedt, ebbe születtek bele és életűk végén ebből haltak ki az énlakiak.

Szent Mihály vasárnapja az őszi hálaadás ünnepét jelentette. Mindenki a templomba ment úrvacsorát venni, este a fiatalság táncmulatságban vett részt. Minden ősszel megrendezik a szüreti bált, amelyet egy toborzó körút előz meg; a fiatalok szekereken, vagy lóháton ülve járják körül a falut.

Mikor a legények sorozásra indultak, azelőtti este “sorozótáncot" rendeztek, hajnalban a katonákat szekéren vitték Székelykereszturra.

Októberben eljött a “bevonulás" ideje, “búcsútáncot", katonabúcsúztatót tartottak, ahol a bevonuló legények elbúcsúztak az egész falutól, na meg a kedvesüktől.

Karácsonykor szintén színdarabos bált rendeztek, ahol a falu apraja nagyja összegyűlt.

Ezen kivűI az év során még voltak más szereplések és bálok is. Ma már egyre kevesebb alkalommal használják a művelődési házat.