Magyar nemzeti ünnepünk MÁRCIUS 15
1848
március 15-ikével kezdődött történelmünk legdicsőségesebb korszaka, a magyar
szabadságharc.
Az egész
országon végigharsogott a lánglelkű költő, Petőfi Sándor kiáltása: „Talpra
magyar!” és a nemzet talpra állt. Egyetlen egy napon többet cselekedett, mint
azelőtt egy évszázadon keresztül. Megteremtette a sajtószabadságot, a törvény
előtti egyenlőséget, eltörölte a jobbágyságot.
De a szabadság
ellenségei nem pihentek ez alatt. Alig alakították meg Pesten az első magyar
minisztériumot, mikor megérkezett a riasztó hír: a határok már lángokban
állnak, minden felől erős hadseregek közelednek a főváros felé, hogy az
elnyomók uralmát helyreállítsák. Nem számoltak azonban a magyar vitézséggel és
áldozatkézséggel, amely szinte a föld alól is képes seregeket elővarázsolni, ha
veszélyben a haza. Kossuth apánk városról városra járt, újonctoborzó útján.
Beszédei nyomán megmozdult a föld népe, hogy fegyvert ragadjon a szabadság
védelmére. Ezt a begyakoroltan, jóformán csupa újoncból álló honvédsereget
vezették történelmi nevű vezéreik diadalról diadalra.
Damjanich délen, Bem apó Erdélyben, Görgey a
fővezér északon győzte le az ellenséget.
Az
1849 évi tavaszi hadjárat, majd Budvár hősies elfoglalása után az ellenség
minden vonalon megverve menekült az országból. Az egész világ bámulattal
adózott a magyar faj barátságának és harci erényeinek.
Hiába győzött végül az oroszok túlereje a magyar szabadságharc honvédi felett. Életüket elvehették, de azt amiért ezek a honvédek dicső harcukat megvívták, a magyar szabadságot nem sikerült többé gúzsba kötni.
