Hagyományos ofszetalaplemezek

Az 1950-es évektől számíthatjuk a kétfémes lemezek elterjedését, amelyek lehetővé tették az ofszeteljárás nagyarányú fejlődését. A két vagy többrétegű lemezeket többnyire galváneljárással állítják elő, a kép felvitele után az egyik filmet képszerűen elmarják. Az egyik fém a festékfelvevő, a másik a fém vízfogórétegét alkotja. Ofszetalapelmezek általában a felületileg kezelt, fényérzékenyítésre előkészített, megfelelő felületi tulajdonságú és kapilláris szerkezetű lemezek, megkülönbeztetve a nyers, fényérzékenyített, másolt és nyomólemeztől.

Lemezfelület előkészítése

A cink és alumínium lemez felületét felhasználás előtt szemcsézéssel érdesíteni kell.

A lemezfelület struktúráját úgy kell kialakítani, hogy a nyomtatáshoz szükséges mennyiségű víz tárolására alkalmas legyen. Egyszeri felhasználású alumínium lemezekhez előnyösen alkalmazható az elektrokémiai szemcsézés.

A képződött rendkívül finom szemcsézet csak kis példányszámok nyomtatására alkalmas lemezfelületet, hoz létre. A nyomdaüzemekben alkalmazott ofszetlemezek felületi struktúráját gyárilag alakítják ki, tehát nincs szükség úgynevezett házszemcsézésre.