Székelyszentkirály

A vert csipke utolsó menedéke. Századunk húszas éveiben Balázs Istvánné 360 botókával, készítette a csipkét.

A Bosnyák patak völgyében terül el, 9 kilométerre Székelyudvarhely központjától.

Nevét Szent István idejéből származtatják. Búcsút augusztus 20-án tartják. A falucsúfolóban a „szentkirályi pityókások” néven emlegetik. 1905 október 5-én kelt rendelettel a belügyminisztérium Udvarhely-Szent-Király nevét „Szentkirályra”változtatta.

A falu régi telephelye 2 kilométerre, északabbra volt. Majd kolera sújtja és lakóinak nagy része elpusztult. A Balázs család tagjai kezdték az új telepet építeni, innen a Balázsdomb utca elnevezés.

Római katolikus templom

A falu közepén két utca közti dombocskán épült, kelet-nyugati tájolásban. A késő barokk és klasszicista stílus elemeket hordozó épület. A kőtemplom nyugati tornyának falán építési dátum áll 1796-99. A régi fatemplomot 1796-ban lebontották. Az új templom alapkőletételénél ott volt kadicsfalvi Török Ferenc. Szent István tiszteletére van felszentelve. Orbán Balázs említi a középső harangját, 1649 évet jelző számmal. A toronyaljból fa csigalépcső vezet a nyugati karzatra és a toronyba.

Mind a hajót, mind a sokszögzáródású szentélyt kívül-belül lizénák tagolják. A szentély északi falához sekrestye csatlakozik. A sekrestyében késő gótikus és reneszánsz elemekkel díszített szentség fülke található. A fülkét a falsíkból kiemelkedő tagozat kereteli. Alsó keretére rézsűs állású címerpajzs támaszkodik, rajta domborúan faragott kettős kereszt, a templom védőszentjének, Szent István királynak attribútutuma.

Néprajzi hagyományok

A csipkeverés újabb keletű a faluban de Udvarhelyszéken már hagyománynak számít. 1926-ban Balázs Istvánné a csángók régi csipkéjéről elkészítette a fekete csángó csipkét és ezt főkötők, ruhák díszítésére használták.

A csipkeverés kellékei

· henger alakú párna (a hosszú csipkéhez)

· sarjúval kitömött párna (kerek csipkéhez)

· kartonpapírra kirajzolt, tűvel átszúrogatott minta

· gombostű

· botóka

· horgoló

· olló

Jelentősebb minták: gombás, ovális, rózsás, herelapis, csillagos, csigás, tulipános, leveles, tornyos stb.

A háziiparban jelentős volt a kosár és a vesszőseprű készítés, a teknővájás, kádakat és csebreket is készítettek. Még most is foglakoznak faragászattal például székely kapuk és kopjafák faragásával.

Forrásanyag:

Vofkori László-Székelyföld útikönyve