Írásos öltések
A kalotaszegiek szabadrajzú “írás”- azaz rajzolás- után varrt hímzéseinek öltésmódjai. Az írásos akkor szép, ha olyan tömött, hogy a sor öltései teljesen elfedik az alapanyagot. Kalotaszegen a nagyírásos megrajzolásához is csak egy vonalat használnak, s ezzel magyarázható, hogy a minta kívánalmai szerint enyhén kiszélesedő vagy elkeskenyedő zsinórsorok sohasem mereven azonos szélességűek, hanem a betöltendő felülethez alkalmazkodó, mintánként 6-8 mm közt váltakozó díszítősávok, amelyek a jobb térkitöltés érdekében enyhén szögletesek is lehetnek.
	Általában különbözőképp hajlítgatott vonalakra épül fel a zsinórkaraktert erősen betartó, rendkívül egyszerű mintaelem rendszer, melyek együtteseiből alakulnak ki a rózsás, lapickás, tulipántos, körtés és más nagyobb, összetettebb díszítmények. A minták bizonyos távolságból inkább jól körülhatárolt tömegükkel, mint részletekbe menő rajzukkal hatnak. Az írásos hímzéseket sohasem tarkázzák. A piros színnek külön-külön nagyobb skáláját használják, a narancsba hajló lángpírostól, egészen a bordóig. Kékből csak a sötétet szeretik és nem idegenkednek a feketétől, s néha a fehértől sem. Leghíresebb mintáik a páfrányos, lapickás, kapus, bécsi rózsás, szíves, ugorkás és a nagyon sokféle tulipántos.