Gazdasági keret
	A gazdasági élet lehetőségeit mindig a földrajzi adottságok szabják meg. A tengerszinti magasság, hűvös időjárás, erdő borította hegyek, agyagos, sovány, köves talaj és a nagy kiterjedésű legelők, elsősorban az állattenyésztésnek kedveztek. Így érthető ha Siklód népe évszázadokon át 90%-ban az erdő és a famunka mellett, állattenyésztéssel (ökör és lótenyésztéssel) foglalkozott. Még fél évszázaddal ezelőtt is nagy számban voltak Siklódon magyar fehér ökrök melyeket a lónál is többre becsültek.
	A kezdeti vérségi köteléken alapuló törzsi szervezet idején nemcsak a föld, de a nyáj a csorda is közös tulajdon volt. A portát, belsőséget kivéve, minden a nemes siklódi nemzetség tulajdona volt.
A falu általános elszegényedését azonban csak lassítani tudja a belterjesebb gazdálkodás de nem megállítani. A gyári és nagyüzemi ipar kiszorítja a háziipari termékeket. A fuvarozás lehetősége egyre korlátozódik. Az erdők megfogyatkozásával a famunkák is megapadnak. Az elszegényedés folyamatát a következő néhány adat igazolja: 1869-ben a 14-15 éves növendékek nagy része városra megy szolgálni – nem lehet őket beiskolázni. 1925-ben az évi jelentés feljegyzi: „az egyháztagok egyharmada alig képes beszerezni a mindennapi puliszkát, egyharmada meg távoli vidék famunkájából hordja haza a mindennapi élelemre valót.” 1936-ban a faluból másutt szolgálok száma 100-150 között mozog. 1946-ban 104 ellátatlan szegény van. 1954-ben a sürgős kenyérkérdés gondja 510 munkaképes atyafit kényszerít városra, havasra. A nagy szegénység leküzdését és az életszínvonal emelését kívánja szolgálni a nemrég megalakult (16 család) társas gazda.