Derzs
Székelyderzs Székelymuzsnával egy községet alkot. Udvarhely vidékének határmenti, déli fekvésű települési közé tartoznak. Tőle délre már szász és román települések következnek. Különös figyelmet érdemel Székelyderzs, amelynek műemléktemplomát sokan felkeresik. Unitárius templomerőd Udvarhely vidékének egyik legjelentősebb műemléktemploma, legrégibb vártemploma. A művészettörténeti irodalomban a legtöbbet emlegetett udvarhelyszéki unitáriús temploma öt bástyát és harangtornyot foglal magában. Középkori temploma ma is áll, magas kőfal veszi körül. Mint templomerőd, egésszen sajátos, épen megörzőtt építészeti formákat hagyományozott ránk. Több vonatkozásban szász hatásra utal. Székelyderzs építészeti együttese ez egykori Udvarhelyszék egyik legszebb gótikus emléke, művészettörténetünk egyik legjelentősebb értéke. Belsejének freskóit 1419-ben festették, a Szent László-legenda egyik legszebb ábrázolását tekinthetjük meg. A templom stílusa a romantika és a gótika közti átmenetre utal. A késő gótikára utaló építészeti jegyek: magas falak, támpillérekkel, csúcsíves ajtók (7 darab), ablakok (5 darab), boltíves hálóboltozat. A románkori (13-14. század) templomának (kápolna) bővítéséből, átépítéséből alakult ki a mai formája. Ez a gótikus stílusban való átépítés a 15. század második felére tehető. A templomerőd várkerítésen belüli területe 1852 m2. A templom az öt bástyát és egy harangtornyot magában foglaló, négyszög alaprajzú erődítés közepén áll. A hajó hossza (a szentéllyel együtt) 28 méter, szélessége 7,25 méter, belső magassága 15 méter, külső magassága 20 méter. A kettős térfűzésű keletelt épület egységes késő gótikus külsőt mutat, bár a hajó korábbi a szentélynél és a késő gótikus erödítésnél. A templom fedélzete feltűnően magas, először csak zsindellyel volt fedve, később, 1760-ban cseréppel fedték be (1952-ben találtak egy írásos cserepet is, Máté felírással és 1760-as évszámmal). A kerítőfal (várfal) 5 m magas. A védőfolyosókat 1788-ban bontották le, és ettől kezdve tették alkalmassá raktározásra. Az 1749-es vizitáció jegyzőkönyve említi először, hogy a "kastély" a közönség ingóságainak őrzésére szolgál. A váralak fölött körbefutó védőfolyosókat 1788-ban lebontották. A bástyák közül négy a sarkokon, az 5-dik a nyugati fal közepén emelkedik (ez 1834-ben épült). Az erődítményt feltehetően a 6. század 30-as éveiben fejezik be. A kaputorony melletti bástyát a Petki-család építette. Erről a legkorábbi adat 1653-ból való. Déli homlokfalán napóra látható (szegletkövén A.D. 1622.). A torony a déli oldalon emelkedik mintegy 40 m magasságra. Ez a védelmi rendszer legkorábbi tagja. Egykoriban megfigyelő torony is volt. A bejáróajtó a torony alsó végiben található, vaspántos ajtó zárja le. Emeleteire a cinteremből külső falépcső vezet, fedett tornáccal.