Erdély, a földrajzi táj. Hol van Erdély?
A Kárpát-medence központi vidékeitől kissé Keletre magasodik –az Erdélyi- peremhegység részeként- a Bihari- hegység, amelyet a magyar honfoglalás után, a régi magyar nyelvben IGFAN erdőnek, (EGYFAN= szent rengeteg), neveztek. A frissen alakult keresztény Magyar Királyság szívében, különösen a Duna-Tisza menti Alföldön, a hegyes-völgyes vadonon túl fekvő vidéket ,,Erdőelvének” emlegették. Innen ered az Erdély szó. A földrajzi értelemben vett Erdély mindig magába foglalta az Erdélyi-medencét és az azt körülölelő hegyvidéket. Az Erdélyi-medence a Kárpát-medence vidékének legjobban körülzárt egysége. A medence változatos domborzatával, folyóvölgyeivel megkapó látványt nyújt. Déli részén a Küküllő- menti -dombság húzódik el hosszan. Legmélyebben fekvő síkságai: a Fogarasi-, a Szebeni-medence s a Kenyérmező a folyók mentén kialakult medencékhez köthetők. Központi vidéke, a Mezőség, amely a Szamos és a Maros vízgyűjtőjéhez tartozik. Az Erdélyi-medence legjelentősebb települései: Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyszeben, Torda, Gyulafehérvár, Beszterce, Medgyes, Segesvár, Székelyudvarhely, Szászrégen, Dés, az Erdélyben élő népek történelmének és kultúrájának fontos színhelye. Az Erdélyi-peremhegység forgalmas átjárója a Király-hágó ma is a földrajzi értelemben vett Erdély nyugati határát jelenti. Az Erdélyi-medence déli határát szegélyző Déli-Kárpátok átlagos magassága a Kárpátok ívében a legnagyobb. Legmagasabb pontja a Moldoveanu a Fogarasi-havasokban, 2543m. A Keleti-Kárpátok három fő vonulata van. Vulkáni íven belül a Kelemen-havasok alkotják a legmagasabb tagot, amelyet a Maros Déda és Maroshévíz közti szorosa választ el a Görgényi-havasoktól. Vulkáni kőzeteiből az erózió formálta ki a Tizenkét apostol nevű szoborcsoportot, amely a hegység különösen vonzó látnivalója. A Görgényi-havasok-a Keleti-Kárpátok belső oldalán- a Gyergyói-medencét választják el az Erdélyi-medencétől. A Keleti-Kárpátok déli részét-belső oldalon-a Hargita képezi. A hegység a Székelyföld középpontjában magasodik. Itt található a Kárpátok legszebb vulkánikus eredetű tava, a Szent Anna-tó, a Hargita gyöngyszeme. Víztükre 950m tengerszint feletti magasságban, egy vulkáni kráter mélyén csillog. A Keleti-Kárpátok középső vonulatához tartoznak a Gyergyói-havasok. A Kárpátok külső íven, az Ojtozi-, és a Bodzai-szoros között a Háromszéki-havasok húzódnak, amelyek a Hármszéki-medencét ölelik körül. Az Erdélyi- és a Máramarosi-medencét az Északkeleti-kárpátok vulkáni vonulata választja el. Ha a földrajzi leírást élettel akarjuk telíteni, elég elolvasnunk Verancsics Antal XVI. századi humanista történetíró leírását Erdélyről: „… Változatos ez a vidék. Vannak ugyanis sűrű és kellemes berkei, szüntelenül csörgedező patakok öntözik, vannak napsütött, szőlőtermő dombjai, közéjük benyúlnak keskeny síkságok… mindenütt dicsekedhetik mindazzal, ami az emberi szükséglete kielégítésére szolgál: a föld termékenységével, a termékek bőségével, a marhák sokaságával, folyókkal, forrásokkal, vízfolyásokkal, kellemes éghajlattal… Majdnem minden hegyből bányásznak aranyat és ezüstöt, és nincs olyan folyója, melyből ne mosnának aranyat. Azt merném állítani, hogy az egész Erdély sóra épült…”