TÁJHÁZ


 


Máréfalva községében beteljesült egy álom, több évtizedes elképzelés vált valóra. A hetvenes években Kovács Piroska tanárnő és néprajzkutató bíztatására az akkori fiatalok gyűjtőmunkába kezdtek, és ennek eredménye kézzelfogható bizonyítéka ma, harminc év után ott lelhető fel az újonnan avatott Máréfalvi Tájházban.

2004/11/06/-án összegyűltek a máréfalviak és a környékbeliek, hogy a kis falusi portát, házat és gazdasági épületeit, valamint a benne fellelhető kincseket megcsodálják.

A tájháznak már híre ment ugyanis nyaranta fogadott kapufaragókat, látogatókat. Ahogyan a tájház ötletgazdája, Kovács Piroska tanárnő köszöntőbeszédében elhangzott, a hetvenes évek gyűjtőmunkája során összegyűlt háztartási tárgyak, kellékek folyton vándoroltak, amíg végül rátaláltak a több mint százéves házikóra, ami otthont adott ezeknek a tárgyaknak. Tulajdonképpen visszakerültek eredeti helyükre, oda, ahová mindig is tartoztak.


A Tájház.

A házról szólva Kovács Piroska néprajzkutató, tanárnő elmondta, hogy újrafödéskor rátaláltak egy cserépre, amelyen 1887-es évszám látható. Önmagában is hatalmas eszmei értéket képvisel a ház, viszont a benne lévő tárgyakkal, a hozzá fűződő emlékekkel, történetekkel, jóval többre becsülendő.

Közkincs és örökség mindaz, amivel a látogató találkozik a Máréfalvi Tájházban, újrafelfedezett ismerős hely, tornác, sütő, ami mellett évtizedeken át olyan közömbösen mentünk el sokan, holott a nagyszüleinké és dédnagyszüleinké volt.

Minden érdeklődőt szívesen várnak a Máréfalvi Tájház látogatására. Ízelítőül bemutatok néhány részletet a ház belsejéből, de ennél még sokkal több mindent megtekinthetünk a helyszínen.