A kép közepén, az utak összefutásának pontján egy tanácstalan, kétségbeesett arc látható, amely minden irányba néz és nem tudja, hogy melyik útra lépjen. -A portré profilból nézve a kék és a narancs keveréke vagyis zöldes, amely a jó és a rossz gondolatok összekuszálódását, a határozatlanság, de mégis reménykedő egyéniséget jelképezi. -A balra és a jobbra tekintő arcok a középkiskapuk, a közép, átlagos élet keresői. -A felfele ívelő út csakis jóra vezető, méltóságos, tisztességes, igazságos, boldog élet felé. -A lefele tartó út az elsűlyedéshez vezet, a sötét tönkrement világba.
A kompozíció statikus és zárt. A képen belül a formák szimmetrikusan helyezkednek el. Művészettörténeti szempontból a művészeti stílusirányzatokból több stílus is megjelenik a festményemen. Érezhetők a szürrealita, kubista beütések, ezen kívül némi absztrakció is megjelenik. A háttér mozgalmas, dinamikusabb ecsetkezeléssel van megoldva, mert a körülöttünk levő felgyorsult világot akarja ábrázolni. A kapuk és utak egyszerű mértani formák ábrázolásával a kubista festésmódra emlékeztetnek. Az egész kompozíció eléggé szürrealista hatást sugároz, a figuratív és a nonfiguratív között, a tér is irreális.
A kép mondanivalója: az emberek döntéseinek következménye. Ha nem vagyunk erős egyéniségek és ha nem vagyunk tisztába önmagunkkal, akkor nem tudunk eligazodni, dönteni helyzetünkről, jó irányban haladni az életünk folyamán, körülményünktől függően. Technika: olaj és vászon.
Más festményeim: