|
Parajd a Székely-Sóvidék
természetes központja, a Kárpát-medence egyik legfontosabb sóbányahelye.
Parajd községhez ma 5 település tartozik: Parajd, Alsósófalva, Felsősófalva,
Bucsin és Békástanya.Parajd Szovátától 8, Marosvásárhelytől 62,
Székelyudvarhelytől 38, míg Gyergyószentmiklóstól 51 km-re fekszik, az
1915-ben megépült Kis-Küküllő menti vasút végállomása. Parajd sóhegye a vidék
lakosságának "kenyere". A falu fejlődése a sóaknákhoz kötődik. Ma
is igaz a mondás: "a sóvidéki ember sóból teremti meg jövőjét". Az
óriási kenyérhez hasonló sóhegy egymagában is geológiai ritkaság: az 1600 m vastag sótömzs
"gyomrában" mintegy 3 milliárd tonna kősó rejtőzik, ami több mint
négy évtizedig lenne elegendő Földünk egész lakosságának. A parajdi sóbánya
és a sósfürdő méltán tett szert országos hírre.
Látogatás a falu központjában
A református templom
a Gyergyó felé vezető 13B műút bal oldalán épült, 1790-96 között.
Alapterülete 170 m2.
A szentélyt a régi katolikus templomból hagyták meg, amely Debreczeni László
szerint a 15. századból való volt. Belső berendezése 1796-ra készült el. Két
harangja és egy orgonája van. Ezüst tányérja 1726-ból származik. Bár Parajd
1669-ig Felsősófalva filiája volt, feltehetően már jóval azelőtt is volt
valamilyen temploma. A művelődési otthonban megtekinthető néprajzi kiállítás
(Falumúzeum) Parajd egyik büszkesége. Közel 2000 helybeli és környéki tárgy,
történelmi emlék kapott helyet. Különösen a sóvágással és sószállítással
kapcsolatos eszközök, szerszámok és makettek, valamint fényképek sokasága
látható. A Múzeum szervezésében, az anyaggyűjtésben és a kiállítás bányászati
részének kivitelezésében jelentős szerepet vállalt Szekeres Lajos bányász.
Nevéhez közel 700 tárgy gyűjtése fűződik. A művelődési otthon előcsarnokában
tekinthető meg Páll Lajos korondi festőművész kiállítása: a 27 kiállított
képről a sóvidéki ember élete elevenedik meg. A katolikus templom 1800-ban
épült, kincstári pénzből. A katolikusok a reformáció után Szovátához
tartoztak, s külön templom híján egy kápolnában miséztek. A 18. század végére
szerveződtek egyházközséggé, a református templomot azonban nem kapták
vissza. 1784-ben új kápolnát építettek, majd 1800-ban elkészült a mai
templom. 1782-ben 130, száz évre rá már 500 katolikus élt a faluban. A bányászok
többsége katolikus vallású volt. 1994-ben új római katolikus templom
építésébe fogtak, a munkálatokkal 1998-ra készültek el. A római katolikus
temető közelében, egy magasabb ponkon lehetett a Nyíres tetején álló
kápolna", az 1898-ban emelt kőkereszt közelében (Sófalvi András, 2001).
A volt sóhivatal épülete (Köztársaság u. 269.) ma egészségügyi rendelő, a 19.
század elején épült. Az ortodox templom (Biserica Sfânta Treime) 1929-ben
épült. Alapítói: Popescu Izidor bányaigazgató, Ghizeran Ion teológus és
Dimitraşcu N. I. állomásfőnök. Az Áprily Lajos-emlékház a Kórház és a Király
utca sarkán, a sportpálya közelében épült fel. 1991. október 19-én avatták.
Az emlékkiállításon a költő munkásságával kapcsolatos irományok és
emléktárgyak tekinthetők meg
|
