Kézdimartonos monográfiája. Kovászna megye É-K tájegységében, Bereck község D-K részén, virrasztó fenyvesekkel borított magas hegyek lábánál hullámzó dombok közé ékelődve fekszik Martonos.A szerény falu a Nagyhegy alatti völgykatlanban épült ki az évszázadok folyamánn.Orbán Balázs „A Székelyföld Leirása”cimü munkájában szűkszavúan ir a településről.”Osdolán felül egy kies hegykebelben fekszik Martonos nevü kis falu Osdola filiája…Martonosban Martonffy István 1644-ben egy custodiát vagy fiókkolostort alapított volt, de az most annyira eltünt, hogy a legöregebb emberek sem emlékeznek fekhelyéről.Feltehetően a falu alsó végében azon a helyen feküdt az, melyet most is Kápolnaszernek hívnak.” A falu Berecktől déli irányba, a községközponttól 4 km-re fekszik.Órszágút és gyalogösvény köti össze a két helységet. Előbbi a hegy alatt kanyarog, az ösvény pedig a Kápolna tetőn keresztül vezet. Itt valamikor állhatott egy kápolna,amit csak a helynév őrzött meg a máig. Ma csak egyszerű keresztfa áll a tetőn, és őrködik a két település felett. Kézdimartonos az 1968-as közigazgatás átszervezésekor kerül jelentős turisztikai jellegzetességekkel rendelkező község központ alárendeltségébe.Hosszú évszázadokon keresztül önálló település, olyan amely saját maga szervezi meg a mindennapi élet kérdéseit. A falu alapitó ősök a Kezdi(Khizdi)székelyek csoportjához tartoznak.Ezek a székelyek a Dél Erdélyből, a mai Szászkezd vidékéről érkeznek a mai lakóhelyükre a XVII.sz.végén.Az egyik legveszélyeztetettebb tájegységbe az ojtozi szoros közé vernek tanyát, megőrizve ősi katonai szervezetüket.Ennek bizonyitékai a ma is élő helynevek pl.Alszegtize, Felszegtize.A tizedekre való felosztás még a magyar honfoglalás előtti időszakból származik.Ennek a fennmaradását és megőrzését az ojtozi szoros stratégiai jelentősége is magyarázza. A martonosi székelyek letelepedése előtt a mai község területén magyar őrségek (királyi őrségek)vigyázták az ojtozi szorost amely magyarul az úzok kapuját jelenti.Az itt élő magyarság a székely letelepedéskor átvonul Kunország területére és a Szeret folyó jobb oldalán lévő stratégiai pontokat szállják meg.A helyüket elfoglaló martonosi székelyek biztositják a szoros védelmét, de mivel kevesen vannak és aránylag távol laknak a szoros bejáratától ezért a magyar királyság a XIV-XV.sz.fordulón, szabadságjogok adományozásával megszervezi Berecket és a szoros védelme ettől kezdve a községközpontban élő székely őrségre hárul. Annak ellenére, hogy katolikus település még is érdekes módon a falu nevet nem a védőszentről nevezik amelynek”divatja”pontosan a letelepedés idején vált általánossá.A magyarázat, a település földrajzi adottságaiban keresendő, az az mert alapszóból származik. Minden bizonnyal már a falu alapittásakor építettek legalább egy kápolnát(imolát), vagy pedig kisebb templomot azonban ennek számát ma már nem leljük fel. Az 1332-ős olasz pápai dézsma összeírásakor nem jegyezték fel külön a Martonosiak tizedét, valószinü, hogy ekkor a szomszédos plébániával rendelkező Ozsdola-leány egyháza.A Martonosiak nem csak katolikus hitük mellett állnak ki hanem a mezőgazdálkodás, állattenyésztés mellett becsülettel kiveszik részüket a magyar királyság, később az önálló erdélyi fejedelemség katonai védelmébenn.Tulnyomó részt szabad és közszékelyek lakják mivel földterülete nem tette lehetővé nagyobb birtokok megszervezését. Ezzel magyarázható, hogy 1567-ben Martonos népe nem szerepel abban a lajstromban amelyben a szászsebesi vár építésére kivetett ötven dénáros adót kellett kifizetni a lófőknek és primaroknak.Magyarázat: a Martonosiak közszékelyekként, egyemberként vettek részt 1562-ben kirobbant legnagyobb székely felkelésben és ezért büntetésből fejedelmi kincstári jobbággyá nyilvánítják őket, ami azt jelenti, hogy katonáskodásra(1595)nem kötelezhetők, kincstári adót fizetnek, viszont a szászsebesi vár épittésénél 1567-ben csak szabad embereket kényszeritettek. A legelső és legpontosabb statisztikai adat amely Martonos társadalmi szerkezetét bemutatja az 1614-es Bethlen Gábor féle katonai összeírás(lustra).Ebből kitünik, hogy annak ellenére, hogy 1600-ban a martonosi közszékelyek ismét visszanyerik az 1562 előtti szabadságjogaikat, mégsem élnek e joggal.Az 1600-as évek első évtizedében sokan vállalják önként a jobbágyi, zselléri jogállást(státust), mivel az állandó katonai kötelezettségnél kevesebb megterhelést jelentett ez az állapot.Az 1614-es lustra 43családot ir össze melynek több mint fele jobbágyi és zselléri alárendeltségben él, vagyis a 43 családból 23. Az 1910-es évi népszámláláskor Kézdimartonos összlakossága 1097, amelyből 739 magyar és 358 román.A legutolsó népszámláláskor(1992) a falu összlakossága 842 lélek, melyből 464 magyar(55,10%), 207 román(24,58%) és 171 roma(20,30%).Ugyancsak a népszámlálás eredményeiből merítve, rom.kat.vallású 637, ortodox 209 és református vallású 2 személy. Martonos lakosságának többsége földművelésből és állattenyésztésből él,de sokan berecki és kézdivásárhelyi munkahelyekre ingáznak. A település 41,5 hektáron fekszik. Jellegzetes falusi utcák, tornácos házak és gazdasági csűrök teszik változatossá a látványt