Latin-amerikai táncok
Argentin tangó Az argentin tangókülönböző embereknek más és mást jelent: szenvedélyes, érzéki és szívfájdító. A tangó a Buenos Airesi sikátorok lakóinak életéből született, és felemelkedve egyszerűségéből elkápráztatta a legelőkelőbb párizsi estéjek résztvevőit is. Igazi otthonra azonban azokban az eldugott bárokban és azok között az emberek között van, akik életre keltették. A „tangó” szó valószínűleg afrikai eredetű, és „találkozóhelyet” vagy „különleges helyet” jelentett. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy maga a tangó is Afrikából származik. Az első hangszerek, amelyek a tangót kisérték, a gitár, a furulya és a hegedűk voltak. Végül is a tangóharmonika lett az alapvető hangszer. Gyakran hallható, hogy a tangóharmonika a tangó lelke, és külön tangókat írtak az „ördög hangszeréhez”. Enrique Santos Discepola, az egyik leghíresebb tangóköltő és zeneszerző ezt mondta: „a tangó egy szomorú gondolat, táncban kifejezve” Számomra azonban sokkal inkább a táncos belső indítása, amely levetővé teszi legbensőbb érzéseink kifejezését a táncon keresztül.			Rumba Mind a lassú, lüktető ritmus, mind a romantikus zene nagyban hozzájárult a rumba szűnni nem akaró, egyetemes vonzóerejéhez. A táncból magából árad az igazi latin szerető férfias ereje és a magabiztossága, aki érzéki és izgató, és akinek szenvedélyessége arra csábítja partnerét, hogy engedje magát elsodorni az erőteljes ritmustól. A rumbában azonban a nő nem adja magát könnyen. Ebben a bensőséges násztáncban szabad akarata szerint mutathatja magát tartózkodónak, de akár incselkedhet, játszhat is a férfival, újra meg újra magához csalogatva, majd eltaszítva őt. Ha a tangó a szenvedélyesség tánca, akkor a rumba kétségkívül a szerelemé. Kevés gyönyörűbb pillanat van a táncban, mint amikor partnerünket átölelve érezzük a rumba étható lüktetését.
Csacsacsa A csacsacsa szintén a Kubából származó táncok családjába tartozik, egyike a legkedveltebb latin –amerikai társastáncoknak. A csacsacsa lépések meghökkentően sok hasonlóságot mutatnak a rumbával vagy a nemzetközi mambóval, van azonban köztük egy lényeges különbség a csacsacsa! Maga a név a zene negyedik ütemének felbontásából ered, ami a csacsacsa összetéveszhetetlen és magával ragadó ritmusát adja. A tánc eredetileg a mambó és a rumba egyik változata volt, ám 1948-ban Enrique Jorin ötvözött két kubai ritmust: a „danzont”, amelyből a mambó származott, illetve a „montunot”, amelynek eredményeként látványosan más, újszerű tánc és ritmus született. A csacsacsa zene fülbemászó ritmusit szinte minden zenekari formában elő lehet adni.		Paso Doble A paso doble szó jelentése nem túlzottan fantáziadús, csupán annyit tesz: két lépés. Ezzel szemben a tánc, amely egy bikaviadal drámáját idézi, ahol a férfi a matadort, a nő, pedig annak leplét jelképei-folyamatósan lázba tartva mindenkit nemcsak a szülőföldjén, Spanyolországban és Franciaországban, hanem az egész világon.		Szamba Brazíliában született, a rabszolgák által behozott dob, a „bataque” feszes afrikai ritmusaira. A dob olyan hipnotikus erővel hatott, hogy az első szamba táncosok, akik mezítláb táncoltak a ritmusra, egy kis időre végre megfeledkezhettek nyomorúságukról. A Samba de Rodában a mezítláb táncolás hagyományait a mai napig megőrizték. A rabszolgák saját nyelvükön „Sembá” -nak nevezték a táncot, amely legnagyobb büszkeségükre nemzeti táncként vonulhatott be a brazil folklórba.