Augusztus volt
Augusztus volt, Szent István ünnepe, szívünk, lelkünk melegséggel tele. Tévé előtt ülve néztük az ünnepet, s nem gondoltuk, hogy Isten megszólítja népünket. Megzendült az ég, eleredt az eső, sok-sok falunak jött az ítéletidő. Tamási Áronnak szülőfalujában felhördült a kis ér a Nyikó nyakában. Hatalmas áradat zúdult a falura, nem kímélve senkit az úton rohanva, mint egy tornádó söpört a falun végig. Vitte a házakat s benne az öreg nénit. Rohant tovább az ár Szentlélekre érve, házakat tolt tovább, vagy döntött rommá, mintha világvége jönne, úgy söpört végig. S a Nyikó-mente borzadva nézi. Malomfalva mely faragott kapuiról híres, most azt sem tudni, ki, miről lesz híres. Eltűntek az utcák, a házak, benne halottak, vagy valahol a sárban. Nagyszülők siratják, nem a vagyonkájuk, hanem a négy éves arany unokájuk. Nincs nagyobb fájdalom, mint a tehetetlenség, Istenem, adj nekik nagy-nagy lelki békét! Udvarhelyt sem kímélte a nagy ár Szombatfalvát érte a legnagyobb kár. De tudja azt a székely ember… Ha baj van, akkor segíteni kell. Összefogtak rokonok, sógorok, komák sok-sok ismeretlen jó barát dolgoznak reggeltől napestig, hogy eltakarítsák állatok tetemét . Hisszük és tudjuk megindult a segély talpra állítani a székelység népét Köszönet és hála minden adományért, a jó Isten fizesse meg minden garasáért . (Tóth Magdolna)