OTTHON
	Azóta is folytatom ’tanulmányaimat’ járva az élet iskoláját. Sok kellemes, de kellemetlen tapasztalatot is átéltem az évek göröngyös hullámvölgyein haladva. A rosszat hátam mögé tettem, a jót s a szépet viszont megtartottam a későbbi évekre, merthogy öreg emberek emlékekből élnek, nekem is legyen, amire emlékeznem majd.
Életem legcsodálatosabb érzését akkor tapasztaltam, mikor anya lettem, de a leggyönyörűbb érzés akkor töltött el, amikor unokámat először magamhoz öleltem. Férjemmel most is őbenne leljük legnagyobb örömünket. Az élet sodrása elhozott Farkaslakára. Igen, itt élek most Tamási Áron írónak szülőfalujában, akinek közismert hőse, a székely Ábel Amerikát megjárva elmondta az azóta többezerszer elismételt mondatot: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Ha netán még nem olvastad ezt a trilógiát, érdemes kézbevenned, mulatságos, tanulságos olvasmány. Írója a székely népi világ üzenetét vitte az irodalomba a szülőföld meleg öleléséből és még távolabbról, ahogy ő fogalmaz: „valahonnét a keleti pusztákról, melyeknek melyeknek tüzei átsütnek ezer éven és vadjai átbőgnek a civilizáció vasbeton falán”. Szorgalmas, dolgos emberek a farkaslakiak.Életük nagyon fontos alakítója volt az a tény, hogy a falu szűkreszabottsága és a termőföld minősége miatt a megélhetést a föld, a szántó-vető munka és az állattartás nem biztosította. Ez kényszeritette őket arra, hogy más megélhetési lehetőségek után is nézzenek: iparral, k ereskedéssel foglalkozzanak, s hogy olyan sokat mozogjanak-utazgassanak szerte az országban és külföldön. Az utóbbi időben –1989 után- már a nagyvilág is eljön Farkaslakára, a Falu-Fia, Tamási Áron vonzásának és a község turisztikai nevezetességeinek köszönhetően. Így jelentős anyagi forrásnak bizonyul a faluturizmus . De az alapfoglalkozások egyike a szénégetés, melynek titkaiba bevezetlek most. A baksa rakása a következőképpen történik: először egy nagy kör alakú helyet megtisztítanak. Sima baksahelyet készítenek. Ennek a közepébe nagyon száraz fából, hasogatott forgácsból tűzfészket raknak, és lefektetett hosszú rúddal biztosítják a begyújtó nyílást. Eköré és efölé rakják a baksát méterre vágott fából gúla alakban, mégpedig úgy, hogy egymásra négy-öt rend hasáb jön felállítva és jól összeillesztve, hogy minél kevesebb hézag maradjon köztük. Az összerakott baksát szalmával vagy száraz falevéllel takarják le, majd porral , földdel légmentesen szigetelik. Ekkor a begyújtó nyílás fáját kihúzzák, egy hosszú karóra petróleumos rongyot kötnek, s azzal begyújtják a baksát. Nagyságától függően a baksa két-három hétig ég. Ha égés közben meglikad, akkor fával töltik be, és újra elszigetelik. A baksa oldalán körben füstlikakat nyitnak. A tűz középen felmegy, majd onnan lassan lefelé haladva kiég az egész. Amikor a füstlikak lejönnek az aljig, akkor készen van, kiégett, befejeződött az égetés. Ekkor elfojtják a tüzet, hogy a szén ne égjen el. A szalmát a földdel lehúzzák, és a szenet, mely még forró, szénporral elzárják a levegőtől. (A baksára egyébként csak vastag fatalpú cipőben lehet felmenni, az emberek a talpuk alá deszkát is fektetnek) . Két-három nap múlva a baksában teljesen megszűnik a tűz. Ekkor következik a szén kihúzása: a baksa alját megbontják, és hosszú fogú vasgerebjével rakásba húzzák, állandóan vigyázva, nehogy a forró szén lángra kapjon. Őszintén mondom, embermegpróbáló munka! Az emberek feketék a füsttől és a szénportól. Példabeszéd is született a szénégetésről. Ha valaki kellemetlen, nem éppen szívdertő tettet követ el, akkor a ma embere így csúfolódik: “Tiszta, mint a szénégetés!” Az asszonyok szorgalmasan szőnek ,kötnek, horgolnak meg varrnak, és igyekeznek pénzzétenni kezük munkáját, így járulva hozza a család anyagi szükségleteinek fedezéséhez. A népélet és néphagyomány nagyon gazdag Farkaslakán.Erről Jakab Rozália egy könyvet jelentetett meg “Nálunk a harangszó elszáll a határig” címmel. Nagyon értékes gyüjtemény ,olvasd el! A szénfesztivál, a farsangi kosarasbál meg, ami nekem különösen tetszik, a szüretibál kimagasló események a falu népe szórakoztatására. Ilyenkor magukra öltik a díszes népviseletet, a székelyruhát. Szóval ez a falu adott otthont nekem is, itt töltöm mindennapjaimat örvendve az életnek, amíg tart. “Amikor bölcsesség kerül a szívedbe, és az ismeret kellemessé válik lelkednek, akkor gondolkodóképesség őrködik feletted, tisztánlátás védelmez téged”