A Nyírádi Lakóház a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban "Ahogy ezelőtt födtek, avagy tetőfedés vasszeg nélkül."
Magyarországi tartózkodásom alatt, volt szerencsém belekóstolni az ács szakmába is. Ennek köszönhetően sikerült elsajátítani elég sok úgynevezett mesterfogást, aminek később nagyon sok hasznát vettem. Többek között tetőszerkezetek feljavítását és új tetők készítését tudtam elvállalni. Így kerültem 2000. nyarán egy szentendrei vállalkozó felkérésére a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumhoz (Skanzen) ahol egy nagyon érdekes munkával bíztak meg, és amit indulásból egy kis fenntartással, de csak elvállaltam, és utólag büszkén mondhatom, hogy sikeresen el is végeztünk. Ez a munka abból állt, hogy egy Közép - Dunántúli lakóházat amit a múzeum munkatársai lebontottak, majd a múzeum területén újra felépítettek be kellett födni, az akkori (1745) szokásoknak megfelelően, ugyanazzal a technológiával. Ez azt jelentette, hogy a múzeum munkatársai adtak egy kb. 50 drb. fényképpel ellátott leírást, amit áttanulmányozva, az ő segítségükkel, nekifoghattunk az újjáépítésnek. Megemlíteném H. Csukás Györgyi és Molnár Miklós régészek hathatós támogatását, akikkel napi kapcsolatban voltam. Ők segítettek, hogy a fényképek és a rajzok alapján összeálljon a "hiteles" tető. A továbbiakban megpróbálom röviden összefoglalni a munkálatokat. Miután megkaptam a fényképekkel ellátott ú.n. munkafüzetet kimentünk a helyszínre (Skanzen). Itt elvittek abba a helységbe ahol a bontott tető darabjait tárolták. Az elején eléggé megijedtem amikor megláttam a nagy halom mocskos, kormos gerendát, szarufa és deszka darabokat. Azután két munkás segítségével nekiláttunk, hogy szétválogassuk a Nyírádi Lakóházhoz tartozó tetőelemeket. Miután mindet kiválogattuk, azokat a darabokat amiket fel tudtunk használni, a régészek megtakarították és konzerválták, majd a hiányos darabokat kiegészítettük és a hiányzókat pótoltuk. Az új darabok elkészítésénél a megrendelő nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy hagyományos technológiával legyenek előállítva, ezért elég lassan haladt a munka, mert minden gerendát és szarufát faragni kellett, még a lécezés is faragott, bárdolt fából volt. Az egész tető érdekessége az, hogy egyetlen vas alkotóelemet nem tartalmazott, még a tetőlécek felfogatása is kizárólag faszegekkel történt. Ennek érdekében kb.5000 darab faszeget faragtunk és használtunk fel. A tetőszerkezet szelemenes. A szelemen több darabból toldott, a toldások az alátámasztások felett vannak. A szelement a két csúcsfal, a közfalak fölött pedig egy-egy ollószár tartja. Az ollószárakat (rákláb) ,a közfalra fektetett ollótalpba csatolták. A szarufapárok (födélfák) egyikének vége villásan kifaragott, ebbe van a másik kihegyezett vége beillesztve, majd faszeggel átütve. A villás és kihegyezett szarufavégek váltott irányúak. A szarufák a hátsó falon közvetlenül a falkoszorúra támaszkodtak, végük kissé túlcsüngött, az udvari homlokzaton a pilléreken végigfutó koszorúgerendákra feküdtek fel, végük kissé túlnyúlt azon. A koszorúgerendák is több darabból, lapolással voltak összeerősítve. A bárdolt szarufákra szintén hasított keményfa lécek voltak faszegekkel felfogatva. A hasított faanyag szabálytalansága miatt, a tetősík elég hepehupás, szabálytalan volt. A födés kettőzött zsúppal volt megoldva, amit a helybeli szakemberek végeztek. Nagyon érdekes és tanúlságos munka volt. Nem bántam meg, hogy elvállaltam. Ha valakit érdekel ez a fajta tetőfedés szívesen állok rendelkezésére. Néhány kép a munka fázisairól:
Elérhetőségeim – Telefon:0744668874 E–mail címem: gergely_mozes@yahoo.com