Gazdasági élet

Homoródszentpéter gazdasági életében a nagy változások kora a XX. század elején kezdődött, amikor megtörtént a földek tagosítása, megteremtve ez által egy jobb gazdasági kibontakozás lehetőségét. Az alább felsorolt gazdasági intézmények pedig a felemelkedés alapjait teremtették meg:

· Az első fogyasztási és értékesítő szövetkezet Udvarhely vármegyében, 1904 júliusában alakult meg Homoródszentpálon a szomszédos Recsenyéd és falunk, Homoródszentpéter részvételével. Célja az volt, hogy védje a falvak lakóit a helybeli zsidó boltos-kocsmárosok és uzsorások kiszipolyozó tevékenységétől, s hogy egyúttal olyan termékeket is kínált helyben eladásra, amiért addig a 22 km-re lévő Székelyudvarhelyre kellett elmenni, elvesztegetve sokszor akár egy napot is a bevásárlással.

· Önálló gazdakör 1905-től működött falunkban, céljaként szerepelt a legelőfeljavítás, ettől függött ugyanis az állattenyésztés fejlesztése és a tejtermelés növelése.

· Tejszövetkezet 1906-tól működött a faluban, kezdetben a homoródszentpáli tejszövetkezet társszövetkezeteként, 1929-től pedig önállóan. Ez szinte egész éven át a legbiztosabb pénzforrást jelentette a falubeliek számára. Ennek tiszta jövedelméből kulturális intézményeiket és rendezvényeiket támogatták, ezen kívül többszöri földvásárlásokkal növelték a falu határát, így 1915-ben és 1929-ben is.

· A hitelszövetkezet 1928-ban alakult meg s az uzsorakamat letörését tűzte ki célul. Az igénylők helyben megoldhatták a pénzügyi műveleteiket, nem kellett időt és pénzt vesztegessenek arra, hogy Székelyudvarhelyre utazzanak.

· Cséplőgépszövetkezet 1930-tól működött a faluban. Ennek megalapítását az indokolta, hogy addig a falu lakói más falvakból hozatott gépekkel csépeltek, ami mindig tekintélyes mennyiségű gabona elvitelét jelentette a községből. 1935-ben ez a szövetkezet megvásárolta a Hanomag benzines traktort és a cséplőgépet, összesen 270000 lejért, ami akkor 100 marha árának felelt meg. A cséplés jövedelméből heremagfejtőt vásároltak, mivel a vidéken rátértek a takarmánynövények termesztésére. Mindez jelentős jövedelmet biztosított a termelőknek.

Azonban ezek eredményeit semmivé foszlatta 1959-60-ban a gazdákra ráerőszakolt kollektivizálás.

Jelenleg négy vállalkozás működik a faluban, s többen ingáznak a szomszédos falvakba és Székelyudvarhelyre munkahelyük okán. S noha a felemelkedéshez a járható utat a szövetkezetek újbóli megalakítása jelentené, mindez számos akadályt vet fel. Figyelemreméltó lehetőségeket kínál a faluturizmus, s ugyanakkor ki lehetne aknázni a helyi halastóban és az egykori gyógyhatású sóstói iszapban rejlő előnyöket is, amit gyógyturizmus beindítása esetén lehetne felhasználni. Mindez azonban beruházást igényel.