Történelme

Létezéséről az első írásos bizonyíték 1427-ből származik, ,,...bár lehetséges, hogy a település Szentpállal egyidőben jött létre’’.(Dávid László: A középkori. Udvarhelyszék művészeti emlékei, 172.old.). 1520-ban területe csatatérré vált, itt csaptak össze a jogaik visszaszerzéséért felkelt közszékelyek az elnyomó Szapolyai István erdélyi vajda, egyben székely ispán hadaival.

Az 1562-es közszékely felkelésben résztvetteket fejedelmi jobbágyoknak nyilvánították, s megkezdődött a fejedelmi adományozás szentesítette szabad székely jobbágyosítás folyamata. Ez kihatott falunk életére is, mivel míg az 1567-es összeíráskor még 9 szabados portát jegyeztek fel itt, addig 1576-ban az 50 dénáros adó kirovásakor már itteni jobbágyai után Kornis Farkas 7 forintot fizetett, Sükösd Gáspár pedig hármat. Az 1614-es összeíráskor a helybeli 23 családból már 21 volt jobbágy, s csupán 2 szabados, ezen kívül 2 nincstelen özvegyasszony. 1635-re azonban mindenki jobbágysorba került itt. A homoródmenti eljobbágyosodás/jobbágyosítás útját-módját egyébként aprólékosan leírja Jánosfalvi Sándor István könyve (Székelyhoni utazás a két Homoród mellett; I. kötet, Kolozsvár, 1942).

1658-1660 között a Homoródmentét török-tatár hadak pusztították végig.

1690 szeptember 10-én Homoródszentpéteren táborozott le Thököly Imre.

A falu jobbágy lakói a szabad költözködés és pályaválasztás jogát 1791-ben nyerték vissza. Ez egyben megtiltotta, hogy őket,,törvényes és elegendő ok’’ nélkül telküktől megfosszák. A 31 homoródszentpéteri jobbágycsalád a jobbágyság alól a másik kilenc udvarhelyszéki jobbágyfaluval egyetemben 1848-ban szabadult fel, de nem problémamentesen. Két itteni családfő is résztvett a szabadságharcban, egyikük az égei-tetőn halt hősi halált.

A később bekövetkező két világháború szenvedéseiből is bőven kijutott a falunak s lakóinak, a hősi halált haltak emlékét a következő két tábla örökíti meg, mindkettő a helyi unitárius templom belsejében: