Az olvasási technika megtanulása egy hosszabb folyamat eredménye, nem velünk született, mint például a látás. A gyermekek átlagban 9-10 éves korukra tanulnak meg folyékonyabban olvasni. Így e koruk előtt legtöbben csak azokkal a könyvekkel találkoznak, amelyeket a felnőttek megfelelőnek tartanak és hajlandóak felolvasni.
|
|
Sajnos az olvasás, a könyv az az oldal, amely egyre inkább eltűnik a gyerekek életéből. Miért? Mert nem figyelünk oda, nem alakítjuk ki gyerekeinkben a könyv, az írott szöveg iránti kíváncsiságot. Itt is éppúgy fontos a kiskorban látott modell, a szülői minta. Számtalan tapasztalat és megfigyelés bizonyítja, hogy azokban a gyermekekben alakul ki tartós és bensőséges kapcsolat az irodalommal, azok válnak a könyv „hűséges szerelmeseivé”, akik már kora gyermekkorukban mély irodalmi élményeket kaptak. A kora gyermekkori meseélmények, kis történetek, elbeszélések nyomán feltámadó pozitív élmények hatására jelenik meg a vágy, a törekvés, hogy mielőbb iskolába kerüljenek és megtanuljanak olvasni.
Mi
szól a könyv mellett?
§ A könyvek segítségével megismerjük az „ember” lelkét, magunkat is. A művész hősei, az író megállapításai összehasonlítási, tudatosítási lehetőséget nyújtanak számunkra. Akarva, akaratlanul egybevetjük magunkat olvasmányaink szereplőivel, szembesítjük magunkat az író észrevételeivel, szempontokkal, ismeretekkel gazdagodunk, és így egyre magasabbra jutunk az önismeret lépcsőjén, ami önmagában sem csekély dolog.
§ Az olvasás fejleszti a gondolkodást: megtanít eszmélve, gondolkodva látni a világot. Ugyanakkor sokféle véleményt, gondolkodásmódot ismerhetünk meg, ha pl. történelmi korról, társadalmi vagy tudományos kérdésről olvasnak könyveket, összevetik az olvasottakat és próbálnak önálló álláspontot kialakítani, illetve dönteni.
§ A gondolkodás fejlesztésével függ össze a kifejezőkészség gyarapítása is. Az összetettebb, magasabb rendű gondolkodás gazdagabb, árnyaltabb kifejezést kíván és tesz lehetővé. Az olvasással nemcsak a kifejezés magasabbrendű formái, a mondatszerkesztés ezernyi lehetősége ivódik belénk, de a könyvekben feltáruló világ szélesbedésével szókincsünk is gyarapszik, és így mindenre könnyebben megtaláljuk a megfelelő szót. De nyilván fejleszti az olvasás a helyesírási készséget, mert a sokszor látott szó képe valósággal beleivódik az emberbe.
§ Nagy jelentősége van az olvasmánynak a nevelés terén. A könyvekben, olvasmányokban, olyan világ tárul fel előttünk, melyben a tiszta hősök, nemes törekvések tűzön-vízen át érvényesülnek, illetve, ha külső értelemben el is bukna, mint a tragédiák hősei, érzik, hogy az erkölcsi világrend nem rendült meg: a szereplők hősiessége épp ezt erősíti.
§ Az irodalom formálja, dúsítja, bátorítja a képzeletvilágunkat, képzelőtehetségünket.
§ De nem felejthetjük el megemlíteni azt sem, hogy a könyvek járulnak hozzá ahhoz, hogy megismerjük az írói nyelv szépségét, erejét – benne anyanyelvünk gazdagságát – a költészettől a prózáig.
Hogyan
is nevelhetjük gyerekeinket olvasóvá, könyvszerető emberré?
§ Az olvasás, olvasmányok megszerettetésénél soha nem szabad szem elöl tévesztenünk: az olvasás, az olvasott mű nyújtotta gyönyörködést kell bennük tudatossá tenni.
§ Tudatos, sokoldalú műélvezővé kell őket nevelnünk anélkül, hogy a spontán gyönyörködés élményétől megfosztanánk őket.
|
|
|
