Növény és állatvilág

Régen a Fehér-Nyikó völgyében az erdőségek szélei lenyúltak egészen a dombok aljáig és közvetlen a szántóföldek végében húzódtak. A községtől nyugatra fekvő dombvonulatot, mely Farkaslakát elválasztja a Gada-patak völgyében fekvő Kecsettől és Kisfalúdtól, a helynevek(Cseretető, Cseredomb, Cserehágó, Cserealja, Kiscsere) tanúsága szerint valamikor Cserés erdőség borította. A növekvő lélekszámú lakosság által évszázadokon át folytatott irtás következtében az erdőségek fokozatosan a faluhatár északi-északkeleti, részére szorultak vissza. Irtás utján nyert havasi legelőkről, kaszálókról és szálláshelyekről különben a farkaslakai határban már a 16-17. Sz.-i oklevelekben olvashatunk. Az 1953-ban említett Szénégető-völgy(Szen Egeto Velgi) helynév önmagáért beszél, akárcsak a helynévanyagban ma is megtalálható Vágás, Orotás, Kovács-cine(=szene), Baksafű, Bartaorotása, Mártonorotása, Vágott stb. dűlő- és határnevek.

A múlt században már nagymértékben csökkenő erdőségek(Nyikófeje, Törés, Veres Máté, Pálné, Iligy, Komlós) napjainkra igencsak megfogyatkoztak. Farkaslaka jelenlegi növénytakarója jellegzetesen dombsági. Az erdők döntő többsége lombhullató: a bükk(Fagus silvatica) 9 50%-át, a tölgy(Quercvus robur-petraeae) 30%-át alkotja az erdőállománynak. A bükk-és a tölgyeredőkben más lombhullató fák is előfordulnak, mint például juhar(Acer pseudpolatanus), gyertyán (Carpinus betulus), hárs (Tilia cordata), kőris (Frximus excelsior), szilfa (Ulmus procera). A Hargita vulkanikus platóvidékére kiterjedő községhatár északi részén, Szencsed és a Nyikó forrásvidékén tűlevelű erdőségek is előfordulnak(17%). A fenyvesek döntő többsége luc (Picea excelsa), de megtalálható a vörösfenyő (Larix aeurope) és a fehérfenyő (Abeis alba) is.

Az erdei réteken, kaszálókon sajátos növénytársulások vannak. Megtalálható itt: a szőrfű (Festuca nubra), a juhcsenkesz (Agrostis tenius), különböző cserjék (Deschampia caesitoasa), harangvirágfélék, az orbáncfű (Hiperyricum peroratum), csengettyűvirág (Hiperyricummacalatum), palafélék, mint a sás (Carex leporina). A füves növény-társulásokon kívül a következő lombhullató fák is jelen vannak: a nyír (Betela verrucomsa), rezgő nyár (Populus tremula) és a Nyikó vize mentén a különböző fűzfélék(például a Salix coprarea)

Farkaslaka kaszálós területein, rétjein nagy mennyiségű gyógy-és fűszernövény is gyűjthető. Ismertebbek: Egérfarkúfű (Achiaea millefolium), fehérürü, (Artemisia afsinthium), százszorszép (Bellis perennis), kömény (Cornum cornum), szarkaláb( Delphinium consolida), sága gyűszűvirág(Digitalis grandiflora), kígyószisz( Echium vulgare), komló (Humulus lupulus), fehér árvacsalán(Lamium album), kamila(Matricaria chamamilla), szurokfű(Organum vulgare), ascalapu(Petasites hzbridus), csabaíre(Pinpinella saxifraga), kásavirág(Primula officialis), kökény(prumus spinosa), tüdőfű(Plumanoria officialis), csipkerózsa(Rosa canina), hamvasmartilapu(Tunilago forfora) stb. Védett, ill. védelemre szoruló ritka növény is előfordul Farkaslaka határában: a vadnárcisz(Narcissus poeticus), melyet a helybeliek kankósdinak vagy kankóvirágnak hívnak, mert leveles virágja kampószerűen lekonyult. (Néhol kákvirágnak is mondják, mert leveles virágkocsánya a kákához hasonlít, s szintén nedves helyeken él.)

Termesztett növények

A termesztett növények közül ma a legfontosabbak a: burgonya(pityóka), bab(fuszulyka), kukorica(törökbúza, árpa, zab, rozs, régebben a kender, a 20, sz.-ban a len és cukorrépa. Hagyománya volt és van a gyümöcstermesztésnek: megterem itt a szilva, alma, körte, dió és az eper különböző fajtái. A 20 sz.-ban terjedt el a szőlő a cseresznye és a meggy. A zöldségfélék közül a dombvidékre jellemzőeket termesztik farkaslakán: hagymát, káposztát, sárga répát(murok) uborkát, karalábét, zellert, petrezselymet, kaprot, csombort. Újabban megterem a paprika és a paradicsom is.

A vidék állatvilága

Régen mind számbelileg, mind fajtában igen gazdag volt. Egy 1592. Évi oklevél szerint a farkaslaki havasi legelőn csakis pásztoros barom járja, mert ha nem őriznek „az vad megh marna”. Menihart György nevezetű malomfalvi szabadszékely 1600. március 4-én Farkaslaka és felperes Oroszhegy közötti perben tett tanúvallomásával kiderül, hogy a néhai székelyudvarhelyi várkapitány, Bánfi Farkas idejében járt a farkaslaki határon „az Feier Niko mellett”, hol medvét és őzet kergettek a farkaslakiakkal együtt. A hagyományokra hivatkozó szakirodalmi adataink szerint Erdélyben az utolsó bölényt is ezen a vidéken lőtték ki „1814-ben, Farkaslaka határán.”

Farkaslaka erdőségeinek, havasainak állatvilága ma is gazdag. Említés méltó: az őz ,a vaddisznó, a farkas, a róka de helyiek szerint a barna medve is el-ellátogat a falu határában s főleg a gyümölcsösökben tesz sok kárt. A rágcsálok közül az örvös egér, az erdei egér, a mókus, a pele, a görény is gyakran előfordul.

Az erdők-mezők madarai közül megtalálható itt a havasi, illetve fekete harkály, a siketfajt, a császármadár, galambászó héja, a feketerigó, a kakukk, az egerészölyv, a cinege, a fenyőszajkó ,az ökörszem stb. A kiveszőfélben lévő védett madarak közül a környéken megfigyelhető még a védett sas, a vándorsólyom , az egerészsólyom illetve a különböző bagolyfélék.

A leggyakarabban tarott háziálattok:a szarvasmarha, a ló, juh, kecske, disznó és a különböző szárnyasok(tyúk,lúd,réce,pulyka), a házinyúl és ritkábban a galamb.

A Nyikó vize-mivel iparilag nem szennyezett-, ma is gazdag halban főleg a pisztráng, a botos kölönte, a cselle és a márna gyakori .