Farkaslaka Népessége

A község alaprajzát tekintve a szalagtelkes (sorházas) és a halmazos alaprajzú települések átmeneti típusába tarozik. A szalagtelkes települések alakulását befolyásolták a térszíni formák, s ezért morfológiailag több altípusra bonthatók. A község alaprajzának fejlődését elsősorban a rajta átfolyó Fehér-Nyikó és vele párhuzamosan futó utcák, valamint már a középkorban itt áthaladó „Sóút” határozta meg. Ez utóbbira, pontosabban az országút egy szakaszára csak a 18.-19. sz. folyamán települt rá a falu.

A településtől nyugatra elhaladó, északi irányba tartó országutat és a Fehér-Nyikó vizének mindkét oldalán futó régi főutcát (Sáros utca) a rá merőleges bekötő utcák kapcsolják össze. A régi falumag az Alszeg vagy Avaszeg és Felszeg érintkezésénél és annak környékén keresendő, ahol halmazos telekelrendeződés is megfigyelhető. Itt volt régen a vásártér és a piac, és itt állott a régi községháza is.

Farkaslaka az ezredforduló előtt még kisközség volt. A magyar Szent Korona Országainak 1892-ben kiadott Helységnévtárában szereplő adatok szerint közigazgatásilag Udvarhely vármegye udvarhelyi járásához tartozott. A polgári népesség száma akkor 1131 lélek volt. Ebből magyar 1122, német 1, egyéb nyelvű 10. A lakosság hitfelekezet szerint a következőképpen oszlott meg: római katolikus 1098, református 28, unitárius 1, izraelita6. A lakott házak száma 264. A község belterülete és a hozzá tartozó külterületek 5394 katasztrális holdat tettek ki összesen(II.-III. tábla).

Farkaslaka 1968-ban az akkori romániai közigazgatási reform során nagyközség lett. Népessége és területe meg növekedett. Lakossága a közigazgatásilag hozzácsatolt településekkel együtt 1977-ben 4876 volt. Az épületek száma 1433, a háztartások száma pedig 1413 volt. A község összterülete 129 km² vagyis 12 927 hektár.

1992-ben országos népszámlálás volt Romániában. Ennek adatai szerint Farkaslaka népessége 1871 lélek, ebből

román 12

magyar 1858

német 1

Felekezeti megoszlása:

ortodox 10

római katolikus 1784

református 33

evangélikus 3

unitárius 10

pünkösdista 1

egyéb 31

Ezzel egyidőben - a hivatalos román népszámlálás adatait ellenőrizendő- az Egyházegyetemi Felügyelőség pontos kimutatást kért az egyházközség lelkipásztorától. Szecsete László helybéli plébános följegyzéseiben a községközpont 1846 lélekkel szerepel, ebből nemzetiségét tekintve 1830 magyar, 14 román és 2 szász.

Régészeti és okleveles adatok Farkaslakáról a 16. Századig

Amikor Farkaslaka a 16. sz.-i forrásokban feltűnik, már a mai helyén fekszik. A település belterületén a szántóként használt keretekben szórványosan korongon formált késő középkori cserép edénytöredékek gyűjthetők. A településre vonatkozó első írásos adatunk egy 1550. Január 20.-án, Gyulafehérváron kelt oklevélben található, annak ellenére, „hogy a Fejérvári Káptalant felhányták volt és a Káptalan azt tartota, hogy – Nagy Küküllő[i] Magyaros, Bágy, Farkaslaka és Alsóboldogasszonyfalva- a 4 közönség Nemes Udvarhely Székben a legrégibb falvak.” Az említett oklevélben Izabella királyné fölmenti a farkaslaki Demien Péter alperest („Agilis Petrus Demien de Farkaslaka”) az ellene özv. Kérész Máténé Zsófia felperes által Etéden lévő székely örökségének feléért benyújtott kereset alól. Az oklevélben Albertfi Pál és Kelemen András farkaslakiak is szerepelnek.

Farkaslaka ott szerepel 1566-ben a János Zsigmond fejedelem hadában részt vett székely főemberek és lófők lajstromában, mégpedig öt lófővel. A „szeretettel és jámborul” szolgált hívek névsorában olvasható Chijky György, Fanchalij Lőrinc, Chijkij Péter neve, valamint Hadnagij Jakabé, aki ugyan kiesett a lófőségből, de a fejedelem szolgálatára a hadban mejelent.

A falu kialakulása, fejlődése

Az 1567-es portaösszeírás szerint Farkaslakán 25 porta van. Az 1576-os birtokösszeírásban a falu adózási jelentős településnövekedésre következtethetünk, bár a Batsányi-korszak, majd a kuruc szabadságharc s az azt követő nagy pestisjárvány többször is visszaveti a különböző lustrák adataiban is nyomon követhető fejlődést.

A 18. század közepére végre jelentősen javulnak az életkörülmények és erőteljes gyarapodásnak indul a falu. Ennek legjobb bizonyítéka az, hogy egyházilag különválik Szentlélekről, és közös erejéből saját templomot épít magának. A Domus Historia szerint 1762-ben a függetlenné vált egyházközségben már 113 család van.

A falu feltételezhetően legrégibbi, Nyikó melletti része ebben az időben valószínűleg a mai Kovácsok-Ballák-Pap- Hadnagyok utcája területének irányába bővülhetett. Ezt a helyet belül a patak partján elhaladó, talán legrégebbi Országút(ma Sáros utca), kívül pedig az akkori falut még bizonnyal megkerülő új Országút (ma Főút) keretezte.

Farkaslakáról az 1782-85-ös katonai felméréskor térkép is készült. Ezen 90 körüli lakóház van berajzolva. Az ábrázoláson már jól látható a falut elkerülő Országút. A tulajdonképpeni település az úttól keletre, a Nyikó felőli oldalon van. A Nyugati oldalon csak a Kovácsok utcájánál lévő, frissen felszentelt templom van jelölve.

A Domus Historia szerint 1818-ban Farkaslakán 176 család, 804 lélek van. a II. katonai felméréskor készült térképen 160 körüli házat számolhatunk.

Területileg a falu nem sokat változik az I. katonai felméréshez képest. Viszont felépül (1845-50) Farkaslaka mai napig legimpozánsabb épülete, az új templom, s ez kijelöli a falu későbbi fejlődésnek, terjeszkedésének irányát. Ekkor alakul ki a település hangulata máig meghatározó sajátos felukép: a patak völgyében meghúzódó falut egyik oldalon a Gordon hegye, másik oldalon a szelíd dombon emelkedő templom fogja közre. A templom előtti térről, mint egy emelvényről egy szempillantással átlátható a falu, annak háttere és környéke: a szemben emelkedő Gordon hegy lankás oldalán lábánál, a Nyikó mellett elnyúló Farkaslaka.

Az újabb épületek is a templom felé húzódnak. Talán ekkor kezdett besűrűsödni a mai Főút középső szakasza.

1872-84 között készül el a III. katonai felmérés térképe amely lényegében a korábbiakban ismertetett település méretét és karakterét mutatja. Erre körülbelül 180 lakóházat rajzoltak. Az összlakosság 1868-ban 1228 lélek.

Az 1943-ban készült katonai térképen már helyén, a templom mögött húzódik a 13A jelű megyei út, a „Betonút”. A templom alatt elvezető régi országút a Főút nevet kapta. Az öregek szerint ezt a szerencséjét a mai új iskola és a Nagykert közötti éles kanyarnak köszönheti a falu; állítólag ez az akadály vette el az útépítők kedvét. Így úszta meg Farkaslaka az egyre növekvő átmenő közúti forgalmat.

A Betonúton kívül lévő Csere-dűlő ekkor már szántóföld; az egykori csereerdő emléke csak a nevében jelenik meg…

A Domus Historiában feljegyzett adatok szerint a második világháború után, 1948-ban 320 család, 1475 lélek élt Farkaslakán; az 1956-os összeírás 368 családról, 1549 lélekről, míg az 1962-es adatok 388 családról tanúskodnak. Az időszak nagy változásai 1962-től, a kollektivizálással kezdődtek. Olyan új belterületek keletkeztek, amelyeknek beépítése már a típustervek bevezetésével, a modernizálás szellemében történt.

A falu mindennek ellenére megőrizte terjeszkedési irányát: a patak folyása mentén. Ekkor kezdett el kiépülni Avasszegben(Alszeg) a Főút kereszten aluli, Loki része; illetve Felszeg a Kalóz utca Fancsaliak utcáján túli területe.

A falu továbbfejlődését egyébként a hagyományos telekosztási rendet már egyáltalán nem követő gyakorlat határozza meg. Házépítéshez telket a kollektív gazdaságtól kellett igényelni. Ekkor épül fel a Cigánydombra a Farkaslaka településszerkezetétől merőben eltérő kiosztású teleksor. A fogazott beépítésű, 15-20m széles, eleve kis méretű bennvalóra megadott, rajzasztalnál kitalált típusterv alapján épített házaknak nem is sikerült szervesen illeszkedni a faluban már meglévő településszerkezetbe. Ez a rész a többi utcához képest elütő képet mutat.

A hetvenes évektől az építkezés rendjét az igénylések sorrendje határozta meg s az egyre kisebb bennvalókat, akár a sírhelyeket az elhalálozók, teljesen esetleges sorrendben kapták. A famíliák már nem élnek egy tömbben, mint a század elején. „ Jobban essze van vigyűve a világ!”-mondják. Az önálló, saját rendelkezésre bíró élet térvesztését mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a bennvalók, amelyeket az igénylő sok esetben a „saját-fődbő” igényelte(vásárolta meg!) a kollektív, egyre jobban összezsugorodtak: a „dicsőséges” időkben még 8, majd 5 árra végül 2,5 árra. A rajtuk épülő házak egyre nagyobbak, az „élet” pedig kisebb lett.

Az 1970-es években- hatósági kezdeményezésre-komoly falurendezési koncepció kezd körülvonalazódni. Az évtized végétől már rebesgették, de a 80-as években egyre nyíltabban mondogatták, hogy Farkaslaka a közeljövőben városi rangot kap. Ennek megfelelően új, az elvárásokhoz méltó településközpontot terveztek.

Ezekből a nagyszabású tervekből és elképzelésekből, szerencsére jóval szerényebb mértékben, jellegzetes 1980-as évek végi, sátortetős kocka-típusterv-házakkal, elsősorban az valósult meg, ami az Asó Fancsaliak utcája és a Malom utca által megnyitásával képzelték el( ma Új utca). A kisajátítás az 1990-ben végbement változásokkal, abbamaradt, s elképzelhető, hogy az Új utca sohasem kapcsolódik be az Asó Fancsaliak utcájába, végleg zsákutca marad. Pedig az alsó zsákutcában lakóknak a központba, illetve a falu többi részében való eljutását nagymértékben jobbítaná. Ugyanakkor az új beépítési lehetőségek, értékes bennvalókat teremtve, felértékelnék a mai zöldségkerteket.

	Farkaslaka terjeszkedése ma a Betonút irányában mutat. Az úgynevezett romániai forradalom utáni években a korábbi pártkapcsolatok itt is tovább működtek, -működnek. Elsősorban ennek, illetve az újabb, korrupció ízű ügyeskedéseknek „köszönhetően” a falu nemsokára bekebelezi a Betonutat. Az egyéni érdekek a köz rovására is érvényesülnek, s a középületeket csak fizikai erejük óvja -egyelőre. Az úgy-ahogy kialakult helyzeten, amelyet esetenként az akkori pártvezetők és mostani haszonélvezők erőszakoltak ki a „régi harcostársi kapcsolatok” révén, minden hagyományos értékrendet és közösségi érzést semmibe vevő lendület idéz elő változásokat. Például így szűnt meg, illetve került át a Betonúton túlra a falu egyetlen sportlétesítménye, a futballpálya, amelynek a területét „visszamagánosították”, újból felparcellázták, és el is kezdték a beépítését. A Tamási Áron sírkert közvetlen közelében, a korondiaktól eltanult bódésításiláz szellemében, az idelátogató turisták pénztárcáját megcélzó, fából készült „vas barakksor” nőtt ki a földből. Egyre több ház épül a Simóhegyin, a Tornahídjától vezető út mellett, és elkezdték a Betonút északi oldalának benépesítését is. A Tamási Áron sírkerttel szemben, az út túloldalán autóbontó, benzinkút és hozzá tartozó üzlettel egybekötött étterem és panzió is létesült. Mellette az új futballpálya, amelynek kiépítése, akár a többi közlétesítmény-fejlesztés napjainkban, nagyon nehezen halad. Azon fölül családi házak épülnek. Valószínű,hogy pár éven belül a Temető utca és a Tornahídjához vezető utca (Simóhegye)után teljesen beépül a falut ma még elkerülő Betonút mindkét oldala. A századfordulón Farkaslaka házainak száma 300 körül volt. Az ezredfordulón a lakóházak száma már 600 körül jár. Mi sem bizonyítja jobban az itt élő székelyek szorgalmát, szívós kitartását, a település életerejét.