FARKASLAKA-

_i gen különös, nem barátságos, inkább zord és egyben vadregényes ez a név, ellentétben a békés és dolgos lakóival. De hát székelyek laknak ebben a faluban és egyáltalán nem szokatlan ez a társítás. Mégis, a falu nevében szereplő farkas létezik, csak nagyon mélyen kell a múltban azt keresni. Olyan messze kell visszamenni a történelemben, hogy ma már rege, legenda.

Ez szerint, nagyon régen, a falunak volt egy elődje, amelyet Péterfalvának neveztek, ez amolyan tanya volt a Gordon hegy oldalába, ahol eldugottan, védve éltek és mégis alkalmas volt őrködésre. Volt legelő, víz, fa és gabonát is tudtak termeszteni, de egy dolog mégiscsak hiányzott: a folyóvíz. Mert ugye, folyóvízzel sokmindenhez lehet kezdeni, mint például vízimalmot építeni, mely lényegesen megkönnyítené a munkát.

Volt is a hegy aljába egy patak, melynek völgyét egerfák, fűzfák és nádas borította. A völgy igen veszélyes vidéknek számított az emberre nézve mert tele volt vadállatokkal, martalócokkal és farkasokkal. Igen ám, de került egy vakmerő ember, aki vízimalmot épített a folyócskára, s melynek híre eljutott a hegyben lakók fülébe is. Így aztán elhatározták, hogy a gabonát a völgybe fogják őröltetni. A nagy kérdés már csak az volt, hogy ki vigye. Akadt köztük egy bölcs öregember aki magára vállalta a feladatot.

Le is érkezett szerencsésen a malomhoz. Amíg őrlődött a gabona, az öregember a molnárral beszélgetett a malmocska kunyhója ablakánál. Az ablak az udvarra nézett, ahol az öregember lovai álltak. Egyszer csak különös zaj ütötte meg a fülüket. Kinéztek és látták amint a két lovacska sűrűn kapálja a földet. A következő pillanatban egy hatalmas farkas támadta meg a lovakat és utána többen csatlakoztak az előbbihez. Nagy össze-visszaság támadt, a molnár felkiáltott, hogy farkasok, az öregember csak annyit tudott mondani, hogy a lovak, a farkasok ugrálva vicsorogtak, a lovak nyerítve hörögtek, a molnár imádkozni kezdett, az öregember némán sírt.

Egy kis idő múlva minden lecsendesedett, a farkasok elmentek, a molnárt és az öregembert a malom üres kopolása térítette vissza a valóságba, mert ami történt, azt rossz álomnak szerették volna hinni, de sajnos mind igaz volt.

A gabona leőrlése után az öregember vissza tért a tanyára, a hegybe. A társai kérdezgetéseire felkiáltott: farkaslakta az a vídék, és elmesélte a történteket.

A székely dacra jellemzően, nem megfutamodtak az emberek, hanem közös erővel kezdték hordani az őrölnivalót a völgybe. Aztán nehány fiatal leköltözött a völgybe, lassan a többiek is, a családok sokasodtak, szaporodott a létszám, egyre több teret hódítottak maguknak a lakók a vadontól. Az akkori kis közösség, a mai FARKASLAKÁvá nőtte ki magát.