A FALU EREDETE

Hargita megyében, Szent- Márton községtől nem messze van egy nagyon csendes, kicsi falu: Homoród Remete. Zöldellő dombok, erdők ölelik körül a völgyet, ahol pihen ez a falu, de elszorul az ember torka, ha beérkezik a faluba. Romos, omladozó házak, az idő vasfogától megszürkült, korhadófélben lévő székely kapuk szomorú látványa és nagy csend fogad, akárcsak kísértet faluba csöppentünk volna.

Pedig nem is olyan régen, ezelőtt 60-65 évvel, még báloktól, éjjelizenéktől, arató munkások dalától volt hangos ez a falu. Ma már csak 69 lakója van Remetének, idős de vidám emberek, akik szívesen emlékeznek vissza azokra a régmúlt időkre, amikor még 350 lakót is tudhatott magáénak a falu.

Állítólag több száz évvel ezelőtt, még a tatárjárás idején, létezett egy „Tihadar” nevű település. Az itt lakók közül csak egy ember élte túl a tatárjárást, aki felmenekült a hegyek közé, az erdőkbe és éveken keresztül élt egyedül. Ennek az embernek a leszármazottjai alapították a falut, ezért kapta a „Remete” nevet.

Fő megélhetési forrásuk az állattenyésztés volt, de ezen kívül foglalkoztak földműveléssel és erdőkitermeléssel is. Mivel valóságos libacsordák, disznó és marhacsordák legelésztek a falu határain, annak idején, talán még ebből az időből ragadt rá a falu csúfneve is: „pipés falu”.

Egyébként még Remetét, „világvége” néven is sokat emlegették, mert a falu végén vége szakad az útnak, már csak sűrű erdő fogadja az ott kíváncsiskodókat.

vissza