FÖLDRENGÉSEK A földrengések a legsúlyosabb természeti katasztrófák közé tartoznak ’’a föld remeg és meg is, hasadhat, a gyenge szerkezetű épületek összeomolhatnak, a gátak átszakadhatnak, hatalmas óceáni hullámok árasztják el a szárazföldet, a gázvezetékek megrepednek, tűzvész törhet ki. Gyakran sok száz, sőt sok ezer ember hal meg vagy válik hajléktalanná. A földrengéseket az okozza, hogy a föld’’ köpeny asztenoszférájában fellépő feszültségek miatt a félig képlékeny kőzetek nagyon lassan megmozdulnak. Ennek hatására viszont a felettük húzódó, keményebb kőzeteket tartalmazó litoszférában nő meg a feszültség. Végül a merev kőzetrétegek eltörnek, és a feszültség lökéshullámok formájában szabadul fel. A kőzetek megroppanásakor felszabaduló feszültség hevesen megrázza a földkérget. Ezeket a rezgéseket nevezzük földrengéseknek. A földrengések akár 720 km mélységben is végbemehetnek. Ám azok, amelyeknek a felszínen is érezhető hatásuk van, általában nem következnek be 70 km-nél nagyobb mélységben. Évente egy milliónál is több földrengés rázza meg bolygónk kérgét. Szerencsére legtöbbjük olyan gyenge, hogy nem okoz károkat, sőt még csak észre sem vesszük. Átlagosan évente 20 rengés azonban súlyos pusztítást okoz és halálos áldozatokat is, követel. EGY FÖLDRENGÉS ANATÓMIÁJA A ROMBOLÁS HULLÁMAI A földrengéshullámok nagyon gyorsan terjednek (25000 km/h) a szilárd kőzetben, lágy homokban és iszapban viszont jelentősen csökken a sebességük. Másodpercekkel a földrengést okozó kőzettörést követően valamennyi irányban lökéshullámok indulnak el. A hullámok hatása általában az epicentrum (a felszínnek a töréshez legközelebb eső pontja) közelében a legrombolóbb. Néha azonban a hullámok lelassulnak és koncentrálódnak a lágy homokban és iszapban. Így akár az epicentrumtól távolabb is komoly rengések lehetnek. Az első érkező hullámok az elsődleges, vagy P hullámok. Ezek a leggyorsabbak, mivel hanghullámok módjára haladnak, lökő-húzó mozgásuk nem károsítja azt a kőzetet, amelyen áthaladnak. A lassúbb, másodlagos vagy S hullámok később érkeznek. Valamivel több, mint feleakkora sebességgel haladnak, és a kőzetet bonyolult oldalirányú nyíró mozgásukkal csavarják. A leglassúbb hullámok, a felületi hullámok mozognak a legösszetettebb módon. Tulajdonképpen csak az epicentrumtól távol alakulnak ki.
ELSŐDLEGES HULLÁMOK vagy nyugalmi állapot: oda-vissza mozgatják a kőzetet, de a hullámok terjedésével megegyező irányba. A kőzetek összenyomódnak és kinyúlnak
MÁSODLGOS HULLÁMOK vagy feszültség felhalmozódása: egymásra merőleges irányokban mozgatják a kőzetet. Fel-leirányuló mozgás.
FELSZÍNI HULLÁMOK vagy feszültség felszabadulás (törés): amelyek elérik a felszínt. Gördülő mozgás.
Amikor a tenger feneke alatt következik be földrengés, hullámot kelt a tengeren. A nyílt óceánon ezt alig lehet észrevenni. Amikor azonban eléri a part közeli sekély vizet, a hullám magassága 30 m-nél is több lehet. Ezeket az óriási hullámokat nevezik CUNAMINAK.