JEAN MIRO Katalán festő, grafikus, keramikus és szobrász. Párizsban tanult, és a szürrealistákkal állított ki. Első alkotásait a kubizmus jegyében készítette. Szürrealista képein a tudatalatti rendezi csapongó motívumait. A gyermeki fantázia és a primitív művészet hatása, játékosság és groteszk humor jellemzi alkotásait: A harlequin karneválja (1924-25), Szántóföld (1923-24), Sznob társaság a hercegnőnél (1944). Próbálkozott rézkarccal, szobrászattal és kerámiával.
Ízelítő műveiből: Bikaviadal Készült:1945 Pompidou-központ, Párizs Noha a kompozíciót alkotó három szereplő jól (?) felismerhető – középen az óriási bika, tőle jobbra a torrero a vörös posztóval és tőrrel, balra pedig az eltiport ló – nem az ünnepség vidámságát, hanem inkább a tragédia légkörét öltik magukra.
	SALVADOR DALI (1904,Figuera-1989, Figuera) Spanyol festő, grafikus és író. Madridban tanult, majd 1928-ban csatlakozott a párizsi szürrealista csoporthoz, ahonnan anyagiassága miatt kizárták. Kidolgozta a kritikai-paranoidnak nevezett módszerét: delíriumos és neurotikus rémlátomások, melyek a felbomlásnak induló anyagi és szellemi állapot érzetét keltik (Konstrukció puha csontokkal, 1936; Az emlékezet állhatatossága, 1931). 1940-ben Amerikába költözött, és szimbolikus vallásos képeket festett. Szürrealista filmjei: Az andalúziai kutya és Az aranykor.
Ízelítő műveiből: Tell Vilmos öregkora Svájc történetének e híres jelenetét a művész itt nem a gyermeki engedelmesség hősies példájaként értelmezi, hanem egy vérfertőzés erotikus elbeszélését kerekíti ki belőle. Készült: 1931
	Marc Chagall (1887,Vityebszk- 1985, Párizs) Orosz származású Franciaországban alkotó festő, a modern művészet egyik legjelentősebb alakja. Szentpétervárott tanult az Akadémián, majd Párizsban felfedezte a kubizmust. Képei emlékeiből, a folklórból és zsidó témákból táplálkoznak: Menyasszonya arcképe (1909), Én és a falu (1911), A zöld hegedűs (1918). Színházi dekorációkat és templomi üvegablakot (Jeruzsálem) is készített, valamint könyveket illusztrált (a Bibliát, Lafontaine és Gogol műveit, valamint Életem című könyvét).
Feleségemnek A művész egy orosz városkép előtt, a folyóban álló felesége, Bella vállán lovagol, baljában borospohár, míg jobbjával eltakarja Bella jobb szemét. A két alak a boldogság és a szerelem megtestesítője: a borospohár a hosszú életet, az eltakart, befelé néző szem a lelki és érzéki örömöt jelképezi, s erre utal az asszony kezében tartott legyező is. A meleg színeket Bella hófehér ruhája és a folyó haragos zöldje tartja egyensúlyban. Készült: 1917 Musée National d'Art Moderne, Párizs