A horgászat fejlődése
A régészek kölünféle bizonyítékokat találtak arra vonatkozóan, hogy már több mint 7.000 évvel ezelött meglehetősen kifinomúlt eszközökkel és módszerekkel horgásztak. Már akkor ismertek voltak a könnyű fajsúlyú fakéregből készült úszók, amelyek a kapást jelezték. Négyezer évvel ezelőtt készült egyiptomi festményeken már láthatók a horgászbotok zsinórral és horoggal felszerelve. Ezek azok a bizonyítékok, amelyek cáfolhatatlanul megerősítik, hogy már akkor is horgásztak az emberek és eszközeik, módszereik hasonlítottak a maiakra. A horgászok által felhasznált, természetes csalitól már csak egy lépés volt a mesterséges a mű csali „felfedezése ” és alkalmazása. Az egykori, ős mű csalik többsége halformájú volt és fából faragták őket. Másrészt valószínüleg arra is rájöttek, hogy a halak rámennek a hajszálból és madártollból összeállított mű csalira is. „Már a régi görögök…”, ahogy mondani szokták meglehetősen talpraesett horgászok voltak. Ezt igazolja Theocritus máig is fennmaradt írása, mely szerint mi módon kell horgászbottal és horoggal halat fogni. Ez a mű Krisztus születése előtt 300 évvel látott napvilágot! Itt többek között találunk utalást „a botról lelógó csalival”. Minden bizonnyal a régi görögök voltak azok, akik először kedvtelésből-vagyis sportból-űzték a horgászatot. Egy tény: Theocritusnak és a társadalmilag hozzá közel álloknak nem volt szükségük horgászni csupán azért, hogy élelemhez jussanak. Mintegy 2100-2200 évvel ezelőtt, a Kínaiaknál olyan fejlett volt a horgászat, hogy ott a zsinórok selyemfonalból, a horgok pedig kovácsolt vasból készültek! Ezzel egy időben a macedónok már mű csalival-melyet hajszálból és madártollból készítettek-cserkészték be a halzsákmány egy részét. Persze ezek a mű csalik még nem voltak olyan hatékonyak, mint amilyeneket ma használunk. Itt Európában, a vasból készült horgokat a vaskorszak közepétől ismerjük.