Az első horog:
Az elmúlt korszakokban az ember a táplálékát vadászattal, halfogással, növények gyűjtögetésével szerezte meg. Az erősebb, a szorgalmasabb és találékonyabb népcsoportok tovább éltek, maradtak fenn. Ebben nem kis szerepe volt annak, hogy milyen volt a helyismeretük. Találékonyságra, alkotókészségre mindig is szükség volt, hiszen a környezet adottságai változatosak, különböző és igen bonyolultak voltak. Arról csupán szerény ismereteink vannak, hogy az ember mi módon fogta az első halat. Egy azonban valószínű, hamar felismerhette, hogy az álló- és a folyóvizekben, a tengerekben temérdek táplálék áll a rendelkezésére. Ezek között kagylókat, csigákat, rákokat, fókákat éppen úgy megtalálta mint a halakat. Nem férhet hozzá kétség az emberek a kezdet kezdetén a puszta kezüket használták zsákmányoláshoz, majd fokról fokra tanulták meg, hogy hegyes végű szerszámokkal sokkal eredményesebb, célravezetőbb ez a munka. A régészek körében még ma is vitatott, hogy 30-40 ezer évvel ezelőtt milyen eszközöket használtak a halfogáshoz. De a megtalált leletekből kiderül, hogy később három féle halászati-horgászati eszközt használtak. Halak zsákmányolásához az első, szigonyszerű szerszámok a sekély tavakban, folyóban szolgáltak. De alkalmazták a tengerek partvidékén is- például a fókák elejtésénél is. Hálókat, varsákat és egyéb halfogó eszközöket helyeztek ki a halbő vizekben. A harmadik halfogó szerszám-mely a sporthorgászok számára a legfontosabb a horog volt. Pontosan nem tudjuk, hogy mikor és hol alkalmazták először a horgot, de valószínű, hogy Dél-Európában, méghozzá mintegy 30-32 ezer évvel ezelőtt. Ezek a tüskés horgok a kezdet kezdetén főleg csontból készültek, de akad közöttük olyan is, mely fából volt. A horgot rendszerint állatok inából készült fonálra, vékony erős gyökerekre, indákra, bizonyos füvekre kötötték. Csaliként férgeket, kagylóhúst, apró halat stb. tettek. Ahogy az évezredek teltek a vadászattal-halászattal foglalkozó népek fokozatosan áttértek a földművelésre. Ennek következtében a vadon élő állatok zsákmányolásának mind kisebb és kisebb jelentősége volt. Ezzel szemben a természetes vizekben élő halaknak továbbra is nagy jelentősége maradt a mindennapi táplálkozásban.