Bemutatkozom

 

 

Lukács Melinda vagyok, Székelykeresztúron (a világ közepén) születtem és már 3 hónapos elmúltam, mikor az első ember a Holdra szállt.

Elérhető vagyok, a lukacs_melinda2002@yahoo.com e mail címen.

Szeretem a várost, ahol születtem, felnőttem, iskolába jártam, és ahonnan elindultam.

A 90-es évek elejétől nem vagyok a város lakója. Továbbtanultam Kolozsváron, térképész lettem, és családot már itt Udvarhelyen alapítottunk. Jelenleg tanárként dolgozom és a 4 tagú családommal Udvarhelyen, éljük a fárasztó és dolgos hétköznapokat. Férjem is akárcsak én egy hálás és szép tantárgyat próbálunk nap, mint nap megszerettetni és becsöpögtetni az udvarhelyi kis és nagydiákok kobakjába.

Pihenni, feltöltődni, mindig hazajárunk a szendergő, álmos kis városunkba. Valahogy van, engem mindig magukkal ragadnak az emlékek, amelyek mintha a tegnap történtek volna, de tudom, hogy mégse. Akkor, még ha percek alatt pereg is le, de újra a szőke, soványka, mozgékony lányka vagyok, aki ha kell, szánkózik, korcsolyázik, rohangál, a langyos nyári Küküllőben lubickol, vagy csatangol a Sóskút minden szegletében, kiagyalja a mókás diákcsínyeket, ha jobb dolga nincs, akkor verset tanul vagy dalol.

Ettől tudok igazán feldobódni, felüdülni. Szerintem gyermekeim idővel mind átélik ezeket az élményeket a saját maguk módján. Hogy így legyen ebben biztos a segítségükre, leszek. Környezetet és lehetőséget teremtek nekik a hasonló élményekhez.

A 4 éves Bálint fiam, aki az utolsó teljes napfogyatkozás után született, no meg az alig másfél esztendős Lilla lányom, aki a japán császár trónörökösével egyidős – igazi gyermekek.

Pajkosak, beszédesek, reggelenként csacsognak, este álomittasan fantáziálnak. Ragyognak az örömtől, de torkuk szakadtából bömbölnek, ha bántódásuk esik. Vigyáznak egymásra, egyik vagy másik időszakos hiánya azonnali keresésre készteti a másikat.

Szeretnek a biztonságot és mindent megadó nagyszülők körül lenni, tehát már magától értetődő dolog, hogy általunk Ők is szeretik a szülőföldet. Rácsodálkoznak az erdőre, a madárfüttyre – a fiam több madarat felismer képről, a bogárra, a napfényre és az árnyékra. Napról napra okosodnak, fejlődnek, gazdagodnak élményekben. Szabadidőnkben sokat sétálunk, kirándulunk, játszunk, biciklizünk.