Ég és Föld bár hatalmasak, változásaik egyensúlyban vannak.

                                                              (Csuang Ce)

 

Környezeti nevelés az Erdei Iskolában.

 

 

A harmadik évezred küszöbén gyakorta szembesülünk a múlt évezred könyörtelen pusztításaival. Egyetlen otthonunkat, a Kék bolygónkat fosztottuk meg természetes voltától.

Számot kell adnunk fosztogatásainkról, ami a globalizált társadalmunk és a minket eltartó környezet között valósult meg. Sürgősségi esetről lévén szó, meg kell értenünk, hogy környezetünk egységes egész, szigorú törvények láncolata, ehhez kell alkalmazkodnunk bölcsen, megfontoltan, kellő tisztelettel és tudással.

Ezt a tudást, érdeklődést hivatott szolgálni az Erdei Iskola.

Az Erdei Iskola az a hely, ahol a gyermek a természetes környezetben, közvetlenül szerez tapasztalatokat, személyes élményeket, átél és megél valós természeti folyamatokat. Első kézből szerzi ismereteit, minden érzékszervét használva.

A környezeti nevelés nem csupán a gyermek értelmére, de érzelmeire és szokásaira is kíván hatni, több oldalról közelíti meg a témát, bevonja az összes érzékszerveket, érzelmeket, a mozgást (lényeges dolog) és a megértés a tudás szolgálatába állítja a megtapasztalást.

Nagyon fontos lenne, ha a gyermek már az első közösségbe kerülése után, tehát már az óvodában ismeretséget kötne az Erdei Iskola szellemével, mivel a környezetünkhöz való alkalmazkodás egy életre szóló feladat, amit egész életünk alatt tanulnunk kell ahhoz, hogy megfelelőképpen számot tudjunk adni ismereteinkről.

Sajnálatos, hogy ma még nagyon kevés iskolaigazgató és iskola menedzser tartja fontosnak ezen ismereteket és tapasztalatokat ezért még tudtommal Romániában nem is, szerepel a tantervben.

A környezetismeret, mint tantárgy, sajnos csak a szigorúan értelmezett iskola falai között heti 45-50 percben kerül tanításra, könyvek, füzetek, jobb esetben oktatófilmek, szemléltetőeszközök, na és nem utolsó sorban a tanár lelkesítő munkája révén. Az Erdei Iskola megpróbál e falak közül kilépni, mert a környezetünknek soha nem volt nagyobb szüksége, mint Ma és Holnap, a széleslátókörű, tájbarát, és jövőnekélő emberekre, hogy a kölcsönkapott Földön ne a harmadik évezred legyen az utolsó.