Európai Vörösfenyő (Larix deciuda)
1. Jellemzői: Lombhullató tűlevelű fa körülbelül 40m magas, koronája karcsú, kúp alakú, ágai szabályosan és sűrűn helyezkednek el. A régebbi ágak csüngnek, s csak a végük emelkedik felfelé, a törzs közepén levők többnyire elállnak, s csak a korona felső részén igyekeznek ferdén felfelé. A kéreg először sima, szürkésbarna zöldes barna, később inkább rózsaszínű-barnás, s hámló felülete mélyen repedezett. A hajtások szalma színűek, kopaszok és csak helyenként barázdáltak. A tűlevelek lágyak 2-3cm hosszúak, a törpehajtásokon 20-40es csomókban, míg a hosszú hajtásokon magánosan de igen sűrűn állnak. A tűlevél tompa vagy csak kisé hegyes üde zöld, fonákján két világosabb csíkkal. A termő toboz virágzat kárminvörös, a porzós virágzat apró 1cm, sárga. A tobozok sötétbarnák kb. 3*2cm nagyok kúpos tojásdad alakúak kerekdedek, lazán simulnak egymásra lupéval látható finom csíkos mintázatuk
2. Élőhelye: erdőalkotó fa hegyvidékeken havasokban üde, nem vizenyős, lúgos talajokon. Nagyon fényigényes. 3. Elterjedése: Őshonos az Alpokban és a Kárpátokban egy változata a Szudéták keleti részén: másik változata lengyel Tátrától Varsóig az erdészek sokfelé telepítik értékes fájáért így Magyarországon is jól ismert fenyő. A Vend-vidéken talán őshonos. 4. Virágzás: március-április. 5. Egyebek: Az egyetlen európai fenyő, amely ősszel lehullatja tűleveleit. De előbb aranyszínűre sárgul a sötétlő luc fenyvesek kontrasztjaként. Nagyvárosokban a vörös fenyvesek rosszul fejlődnek, mert a füstgázokat nem képesek elviselni.