Közönséges jegenyefenyő (abies alba)

 

 

 

 

1. Jellemzői: Örökzöld tűlevelű fa, törzse többnyire, erős egyenes, magassága az 50m-t elérheti. A fiatal példányok koronája kúp alakú meglehetősen szabályos, idősebb korában, a lucfenyővel ellentétben lecsapott csúcs. Az öregebb ágak majdnem vízszintesen állnak a magánosan növekedő fák törzsét a talajig ágak borítják. A fa csúcsán lévő ágak vezérhajtások kissé csillogóak. A rügyek vörösbarnák, oválisak, nem gyantásak. A kéreg sima, szürke, később egyre repedtebb lesz néha főleg a fiatalabb fákon gyantacsomók jelenek meg rajta. A tűlevelek 3cm csúcsúk tompa, színük fénylő sötét zöld. A fonákon két ezüst fehér viasz csík látható (lélegző nyílások). A csavarvonalban álló tűk sora kétfelé fésűszerűen áll, főleg az oldalhajtásokon a levelek a levelek csavarvonalas elhelyezkedése. Egy laki növények

 

 

2. Élőhelye: Fontos erdei fa, főleg a bükkel, luccal alkot növénytársulást, délen hegységekben, északon a sík és dombvidéken is 400-900m magasságban üde hűvös, közepesen laza talajt kíván.

3. Elterjedés: Tipikus erdőalkotó fa a természetes tűlevelű erdőségekben Közép-Európában. Megjelenik még Franciaországban, Korzikán és a Balkán magas hegységében is.

4. Virágzás: Április-május

5. Egyebek: Némely példány lenyűgöző méreteket érhet el, és 200-300 évig is elél. A köznyelv szinte nem tesz különbséget a jegenyefenyő és lucfenyő között.