|
|
 1. Jellemzői:
Örökzöld
tűlevelű fa, törzse többnyire, erős egyenes, magassága az 50m-t elérheti. A
fiatal példányok koronája kúp alakú meglehetősen szabályos, idősebb korában,
a lucfenyővel ellentétben lecsapott csúcs. Az öregebb ágak majdnem
vízszintesen állnak a magánosan növekedő fák törzsét a talajig ágak borítják.
A fa csúcsán lévő ágak vezérhajtások kissé csillogóak. A rügyek vörösbarnák,
oválisak, nem gyantásak. A kéreg sima, szürke, később egyre repedtebb lesz
néha főleg a fiatalabb fákon gyantacsomók jelenek meg rajta. A tűlevelek 3cm
csúcsúk tompa, színük fénylő sötét zöld. A fonákon két ezüst fehér viasz csík
látható (lélegző nyílások). A csavarvonalban álló tűk sora kétfelé
fésűszerűen áll, főleg az oldalhajtásokon a levelek a levelek csavarvonalas
elhelyezkedése. Egy laki növények
|
|
 2. Élőhelye: Fontos
erdei fa, főleg a bükkel, luccal alkot növénytársulást, délen hegységekben,
északon a sík és dombvidéken is 400-900m magasságban üde hűvös, közepesen
laza talajt kíván.
3. Elterjedés: Tipikus
erdőalkotó fa a természetes tűlevelű erdőségekben Közép-Európában. Megjelenik
még Franciaországban, Korzikán és a Balkán magas hegységében is.
4. Virágzás:
Április-május
5. Egyebek: Némely példány lenyűgöző méreteket érhet
el, és 200-300 évig is elél. A köznyelv szinte nem tesz különbséget a
jegenyefenyő és lucfenyő között.
|
|
