SZÉKELYUDVARHELY VÁROSÁRÓL
	Székelyudvarhely megyei jogú város Hargita megye délnyudati részén, a Nagy-Küküllő völgyében fekszik. Az egykori Udvarhelyszék jelentős egyházigazgatási, ma az Udvarhely térségének legjelentősebb gazdasági, művelődési és tájszervező központja. Lakóssága 2001-ben 39.000 fő, az aktív munkaerő közel 20.000 fő. Neve írott fordításokban először 1333-ban, a pápai tizedjegyzékben szerepel. A középkori közeli falurészek összeépülését követően a mezőváros szűk városmagja területén épültek fel a ma is látható köz- és egyházi épületek
A céhes élet kezdetei a 16. századra tehetők. A városban 16 céh működött, és az ipari-kereskedő város egyértelműen az iskolákat igényelte, melynek első jelentős alapítása 1593-ban induló jezsuita gimnázium volt. A városi szabadalmak, kiváltságlevelek a város gazdasági-kereskedelmi fellendülését eredményezték. Az országos vásárok, az elnyert árumegállítói jog alapján a távolsági kereskedelem áruit tarthatták a város központjában, a Piactéren. A polgárosodás kezdetei a 19. század végére tehető. 1888-tól vasútja is van, de mégis végállomás maradt. A 20. század elején az akkori városvezetés a tudatos városfejlesztésbe kezdett. Az iskola- és fürdőváros névre mévre még sokan emlékeznek. Ma a testvérvárosok élénkítő kapcsolatára sokan felfigyeltek, a zöldmezős beruházások fogadására és az ipari parkok létesjtésére is felkészült a város. Székelyudvarhely ma egy vállalkozósbarát térség látványosan fejlődő központja: a városban közel 1.700 gazdasági egység működik, melynek több mint egyötöde kft, és ugyancsak egyötöde részvénytársaság... A versenyképes piacgazdaságot segítő intézményrendszer kiépülőben van, a város üzemeltetése is korszerüsödik, a tőkebefektetések pedig a város arculatát kedvező irányben befolyásolták. A dinamikusan fejlödő, tiszta jövőképpel rendelkező városra érdemes befektetői szemmel is odafigyelni és tájékozódni.