SZÉKELYUDVARHELY 2. UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG MEGALAKULÁSA ÉS TEMPLOMÉPÍTÉSE
	Az l989 decemberi politikai fordulattal, az egyházközség életében és történetében új korszak kezdődőtt. A rendszerváltás első évében megtörtént az egyházközség átszervezése és az új, Bethlen negyedi egyházközség létesítése. Az 1-es számú, Belvárosi egyházközség l990 augusztus 1-vel, Kedei Mózes újszékelyi lelkészt választotta meg. December 1-i kezdettel pedig, az újonnan létesült egyházközség közgyűlése Rüsz Domokos segédlelkészt választotta első lelkészévé.
A változás kilátástalanságában, a lelkész elsőrendű feladata lett – az egyházközség szervezésével párhuzamosan – beindítani a templomépítés folyamatát. Ennek ötletét már 1990 első napjaiban közölte principálisával, Dr. Szász Dénes esperes-lelkész afiával, akinek közreműködésével – apatársi alapon – id. Biró Gábor marosvásárhelyi építészmérnök vállalta el az új templomegyüttes terveinek elkészítését. Feladata: olyan épületegyüttest tervezni, amely a kultikus célt szolgáló templomtest egy tetőzete alá – a kor szükségletének megfelelően – beilleszteni a lelkészi hivatalt, gyülekezeti termeket és lelkészi lakást.
	Az elkészített tervekről eképpen nyilatkozott: „ A székelyudvarhelyi templom sajátossága abban áll, hogy a trapéz alakú alaprajzot egy olyan fedélszerkezet fedi be, melynek gerincvonala felfelé emelkedik az épületegyüttes hátsó része felől a főbejárat felé. Az ilyenformán kimagasló háromszög alakú főhomlokzatú oromfal, valamint a mellé tervezett (de még meg nem épített) különálló hegyes torony gótikus hatást keltenek. A különálló torony az Erdélyben gyakran előforduló vártemplomok őrtornyaira emlékeztet. A templomtest két oldalán épített támpillérek és a közöttük levő magas ablakok szintén gótikus templomaink jelélegzetességei. A templomtér szélessége a főbejárattól a szószék felé fokozatosan keskenyedik. A stilizált kazettás mennyezet is lépcsőzetesen kissebb és kissebb belmagasságban épült, ami által, a templom belsejében tartózkodó embernek a figyelmét a belső tér fókuszába, gyújtópontjába tereli. És ott áll a szószék, ami a protestáns templomi szertartás legfontosabb része.”
A terület koncesszionálás, építkezési engedélyek beszeryése, valaminyt a munkatelep bekerítése és megszervezése után id. Dénes Ödön székelyderzsi származású vállalkozó – Péter Árpád mérnök kivitelezési tervei alapján – beindította az épületegyüttes alapozási munkálatait, 1991 nyarán. Az építkezéshez semmilyen anyagi alap nem állt rendelkezésre, és az egyházközség komoly összegű bankkölcsönhöz folyamodott, amit az amerikai unitárius Weatch-alapítvány első segélyadományából rövidesen törleszteni tudott. A kezdeti beszerzési gondok, pénzhiány és technikai hehézségek mindmegannyi emésztő megpróbáltatásából, Isten gondviselése, támogatók segítőkézsége, a hívek egy részének önzetlen áldozatvállalása, s nem utolsó sorban – a lelkész mellett – Littasi Gyula egyházközségi gondnok következetes ügybuzgósága juttatta révbe az álomnak tűnő tervet: Székelyudvarhelyt, a Bethlen negyed szívében megépített unitárius templomegyüttest. Nemzeti ittlétünk millecentenáriuma emlékére, 1996 őszi hálaadás ünnepén lett megtartva az első istentisztelet az új templomban. 1990-1996 közötti időben, az egyházközség hivatali működése, istentiszteletei, szertartásai és minden ünnepélye, a belvárosi templomban, lelkészi hivatalban és „Kriza János” szeretet otthonban voltak megtartva. A lelkészi család emlékezetes napon, 1999 augusztus 11-én a napfogyatkozás napján költözött át a főtéri kántorházból az új templomegyüttes lelkészi lakásszárnyába. A legfontosabb befejező munkák végeztével, 2003 május 31-én megható templomi ünnepély keretében Dr Szabó Árpád, unitárius egyhazunk 30-ik püspöke felszenteltre a amodern kor legnagyobb unitárius templomegyüttesét. Megszívlelendő bibliai üzenete – a sok-sok fizikai építőmunka után – , így szólt az ünneplő gyülekezethez, az egyházközség minden tagjához: „... ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, ... hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek...” (1Péter 2,5) A sok faluközösségből Székelyudvarhelyre beköltözött unitárius hívek és a fiatal nemzedék egységbe tömörítő, második otthona lehet az új istenháza. Az infrastruktúra megléte után, elkezdődőtt a „lelki házzá” épülés kevésbé látványos, kitartó munkát igénylő folyamata. Ebben a folyamatban mindenki segítségére és lelki üdvére szolgálhat az istentiszteletek, templomi ünnepélyek látogatása, az egyházközség fenntartó terheinek vállalása, az ífjúsági egyletbe és nőszövetségbe való bekapcsolódása, az egyházközségkórusánao bővítése és mindazon rendezvényeken való résztvétel, amely féltve örzött unitárius örökségeünket, Isten és emberszolgálatunkat megtartja és gazdagítja a jövendő számára. Isten gondviselése és áldása legyen és maradjon az egyházközség új templomán és minden gyülekezeti tagján, mert „akik jól szolgálnak, szép tisztességet szereznek maguknak”. „Az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki Ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan. Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” (1Kor 3,7-9)